Miért van az, hogy élőben amikor találkozunk, akkor olyan, mintha tetszenék a srácnak, facen pedig csak megnézi az üzenetet, és nem beszélget, csak ha valami sulis dolog kell neki?

Van egy sràc, aki 4 évvel fentebbi évfolyamba jár, akivel még egy sulis táborban ismerkedtünk meg a nyár elején,így az ismeretség eléggé friss. Ott sokat beszélgettünk, sétáltunk, ahol észrevettem, hogy közelállt hozzám, végig mért, az egyik feladatnál hátulról átfogott, hirtelen, gyorsan, és erősen megfogta a kezem, amikor futólag összetalálkoztunk, megemelt szemöldökkel köszönt nekem mindig, előreengedett mindenhol, pont mint egy lovag, úgy viselkedett velem, jah és egy csomót viccelődtünk :D *-*

A reakcióim ezekre mind pirulás volt, gyakori pislogás, cuki mosoly, kérdések, témák, hogy ne üssön be a csend, mindig beszéljünk valamiről :D mindig nevettem a viccein, segítettem neki, ha kérte, és ő is :)

Azóta mióta hazajöttünk a táborból, inkább én írok rá, amikre eléggé szűk szavúan válaszol, de a mosolygós smiley ott van :) amúgy eléggé messze lakunk egymástól, mert én Komárnoban, ő pedig Monoron.

Facen viszont ismerősök vagyunk :)