Nem fog rám találni a normális fiú?

Úgy érzem,hogy nem fog rám mosolyogni a szerencse.Igen tudom,hogy fiatal vagyok de olyan rossz egyedül lenni.Szerintem nincsenek túl nagy elvárásaim,a fiúkkal szemben az elvárásimnak alapnak kéne lennie,a kapcsolatnak.Irigykedve nézem azokat akiknek,van boldog párkapcsolatuk.Én is próbálok,boldog lenni de mindig csak bunkókat fogok ki.Előttem van az élet,de jó lenne már valakihez bújni valakihez tartozni.Nyitok ez emberek felé,szeretek ismerkedni csak sajnos eddig, mindig csak csalódnom kellet a fiúkban.Próbálok benne bízni,hogy rám talál a szerencse és nem azon idegeskedni,hogy egyedül fogok meghalni de néha már úgy érzem feladom nem fogok kelleni senkinek.Azt mondják,megvan mindenkinek a párja az életeben hát nem tudom.

Alapvetően, kedvesnek és aranyosnak tartanak.Átlagos külsővel rendelkező csajnak tartom magam,nem vagyok a legszebb de a legcsúnyábbnak se tartom magam.Mindenkinek adok egy esélyt a megismerésre,nem ítélek el senkit úgy,hogy nem ismerem.Nagyon nehezen válok meg számomra fontos emberektől,mivel nagyon tudok szeretni egy ember a végsőkig.Félénk természetű vagyok,nem járok el bulizni más dolgok érdekelnek, mint a velem egyidősök legtöbbjét.Hirtelen haragú,vagyok tudok a bolhából elefántot csinálni,de mindig belátom,hogy nem volt igazam és megbánást, tanusítok.

16/L