Egy ilyen szituációban mi a teendő?

Szóval annyi a bajom, hogy szeretnék egy barátnőt, viszont nagyon félek a csalódástól ezért még szemezni sem merek velük, viszont így aztán semmi nem lesz belőle. Az sem ad hozzá az önbizalmamhoz, hogy van rajtam egy kis felesleg ami amúgy nem is lenne probléma, inkább az hogy az a kis felesleg egyes helyeken koncentrálódik (combok, fenék, csípő, has). Ráadásul a higéniával sem törődök túlságosan, mert kezdem elveszteni a reményt, hogy valaki tőlem akarjon valakit. DE ha mégis megtörténne, hogy valaki érdeklődést mutat irántam az elég lenne, hogy rendbehozzam magam, elkezdjek edzeni, stb. Meg a fogaim sajnos egy gyerekkori ballépés miatt összevissza állnak, ezzel az a bökkenő hogy nem tudok vele mit csinálni, fogszabályzóra nincs elég pénz. Szóval hiányzik valaki, de egy lusta paraszt vagyok tenni érte és ez egy olyan ördögi kör amit én saját magam nem tudok feloldani, ezt érzem. Azt sem tudom kezelni ha egy lány csak barátkozni akar velem, ezt mindig félreértem mert nem igazán tudom milyen a barátság, én még csak a haverság fogalmát ismerem (amikor csak el lehet hülyülni egy adott illetővel, de semmit nem osztunk meg egymással). Szóval jah, akiktől tanácsot kértem azok egyrésze azt se tudta hova tegye ezt az egészet, vagy volt az a fajta aki aztmondta hogy hülye vagyok, miért nem teszek érte ha kell? Tisztában vagyok minden pozitív és negatív oldalával a dolognak, ám nem tudom rávenni magam hogy az interneten kívül megpróbáljak ismerkedni. Próbáltam társkeresőn, itt GYK-n de még Facebookon is. (tudjuk hogy szánalmas vagyok, köszi) de semmi siker, és ha már kép nélkül úgy döntött 20 ból 17 csaj egy rövid beszélgetés után, hogy hagyjuk is a búsba az tényleg el tudta venni a kedvem de volt ám személyben is próbálkozásom, abból kettő volt, az egyik úgy végződött hogy a lány túl csalódott volt 3 hosszabb kapcsolat után miután mind elég pocsékul végződött, a másiknak pedig rajzoltam két rózsát, és a táskájába csempésztem, majd szerelmet vallottam hosszú titkolás után, és nem is mondott semmit, annyit mondott hogy mennie kell xy helyre valamiért... és azután nem is beszélgettünk többet. Rettenesen fogalmaztam össze az egészet, de úgy írom ahogy eszembe jut és eléggé össze-vissza sikerült. Magányos vagyok de félek tenni bármit is. Köszi, hogy elolvastad

17/F