Miért vagyok ilyen?

Szerintem velem valami nagyon nincs rendben. Lehet hogy már sok kérdés van az oldalon ami hasonlóan kezdődik de én tényleg így érzem és nem tudom hogy egyedül vagyok-e vele és azt sem hogy hogyan tudnám ezt kezelni. Pszichológushoz nem akarok menni.

Szóval a lényeg:

Régota szeretnék már egy barátnőt de ezt a szándékomat egyszerűen szégyellem a szüleim előtt. Ugye mostmár kezditek érteni miért írtam a legelső mondatot? Szégyellek előttük mindent ezzel a témával kapcsolatban. Ha facen egy lánnyal komoyabb bsszélgetésbe merülök és a szüleim egyike pl pont odajön vagy megkérdezi mit csinálok akkor rögtön kilépek és valami mást mondok nem az igazat.

Szóval emiatt a probléma miatt nem is volt még egyáltalán barátnőm mert amint komolyabbra fordult volna (pl egy találkozásig) lemondtam őket.

Még talán 1 dolog: Amikor szüleimmel elmegyek valahova és pl pont összetalálkozunk a haverokkal/barátokkal és a szüleim előtt mesélik nekem hogy "ú hogy csajoztak...." meg hasonlók annyira szégyellem akkor is.

Szóval ez a problémám áll fent már elég régen és nem tudom hogy szabaduljak belőle.

(Helyesírást nézzétek el)

18/f