Miért nem tudok találni senkit?

20 éves fiú vagyok, pesti egyetemista, ez ELTE fizika szakos hallgatója. Nem vagyok szakbarbár, kifejezetten műveltnek tartom magam, mivel a családomban hagyománya van az olvasásnak, és a könyvek tiszteletére tanítottak a szüleim. Nagyon nyugodt természet is vagyok, nincsenek hangulatingadozásaim, és ha néha-néha sikerül egy lánnyal közelebbi szintre kerülni, akkor kifejezetten odaadó is vagyok, amellett, hogy figyelmes, nagylelkű és önzetlen. És ehhez képest végig csak a csalódások érnek, mert vagy még mielőtt akármi lenne, kosarat kapok, vagy például a legutóbbi kapcsolatom is másfél hónap után ért véget, mert "nem érezte magát szerelmesnek". Talán nem vagyok az a kifejezetten nagyon vicces fajta, de nem kell félteni, és elég vidám társaság is vagyok, valamint majdnem mindenhez hozzá tudok szólni valamilyen szinten, és akárkivel elbeszélgetek majdnem akármiről. Kedvenceim ugye az olvasás, színházba járás, túrázás a hegyekben, főzés, futás, filmezés, költészet, satöbbi. És mégis, valamiért soha nem jelentek senkinek sem többet egy egyszerű nagyon jó barátnál. Hogy lehet ez? Még csak csúnyának sem tartom magam annyira, bár tény is való, a kinézetemen semmi olyan nincs, ami miatt kétszer megnéznének.

Proof: [link]

És ezt most nem önfényezésből írom, én ilyennek tartom magam, másnak is ilyennek tartanak engem, viszont valami hiba mégis lehet az egyenletbe. Szeretném megtalálni, hogy változtatni tudjak magamon, és jobb emberré váljak, és jobb partnere lehessek a jövendőbeli páromnak. Előre is köszönöm a válaszokat!