Velem van a baj?

Hamarosan 16 éves vagyok, és még mindig, egyetlen egy randevúm se volt, ebből következőleg párkapcsolatom se. 158 centiméter vagyok, félhosszú vörös barna szemmel. Nem dohányzok, erősen ellenzem ezt a káros szenvedélyt (legjobb barátnőmet le is szoktattam róla) , a drogokat is elítélem, valamint az alkohollal is hadilábon állok (évente maximum kétszer iszom, és akkor se részegre, sőt, sosem voltam még részeg). Gamer vagyok, és emiatt sajnos egy kicsit fiús is, nem szoktam kivágott polókat hordani, de nem is lenne értelme, mert kebleim, nos, kisebbek, mint a narancsok, szóval nem fogom erőltetni azt, ami nincs, sminket is csak nagy ritkán szoktam viselni, általában csak korrektort és szempilla spirált. Tekintettel arra, hogy a múltban és a jelenben is nagyon sok bántást kaptam, mert kilógok a sorból. (ugye nem iszok, nem dohányzok, ergó bulikra se járok, mert inkább otthon olvasok, játszok, gondoskodok és tanítom az ebet, rajzolok...stb). Emiatt a lelki sérelmek miatt nehezen ismerkedem, sőt, nagyon gyakran remegni is szoktam új társaságban. Ennyire velem lenne a baj, vagy pedig inkább csak várjak? Sajnos az, hogy magam menjek oda emberekhez lehetetlen számomra, nagyon, de tényleg nagyon rosszul viselkedek az emberekhez a folyamatos szekálások miatt. (Fun fact: Magyarországi személy eddig sohasem küldött nekem bókokat, nem is mondod, viszont a skandináv ismerőseim nagyon sokat érdeklődnek, sőt, egy svéd fiút vissza is kellet utasítanom, arra hivatkozva, hogy Svédországban él, szóval nem működne?)Szóval, mennyire is vagyok reménytelen? (Még valami, jól tudom magamról, hogy nem vagyok egy topmodel és sosem leszek az, de nem nagyon óhajtozok ugye vakolat mögé bújni)