Mit tegyek, ha csalódtam a lányokban, de mégis vonzanak, barátnőt szeretnék?

Most realizáltam, hogy kb. minden barátomnak volt vagy van barátnője, de minimum volt dolga lánnyal... Nekem meg semmi.

Pedig szinte minden lány azt mondja, hogy "Legyünk inkább barátok", "Nagyon okos, kedves, aranyos fiú vagy, tényleg a legjobbat érdemled, remélem megtalálod azt a lányt és életet, ami és aki boldoggá tesz", "Biztos sok lány rajong érted, nekem is van olyan barátnőm, aki a hozzád hasonló srácokat kedveli, de nekem épp nem vagy az esetem", "Amúgy megpróbálhattuk volna, ha előbb lépsz, sajnos nemrég lett barátom" stb. Egy bunkó visszautasítás kaptam életemben, de az épp elég volt ahhoz, hogy porig rombolja a nemi önbizalmam. Pedig én kedvesen, őt tisztelve közeledtem a lány felé.

Ok, ok... De akkor mikor találkozom végre egy lánnyal, akinek tényleg kellenék??? Kezdem úgy érezni, hogy ezek a lányok teljesen mesések, akiket azért találtak ki, hogy ne legyek annyira szomorú, hogy ennyire szerencsétlen vagyok e téren.

Volt idő, amikor próbáltam kvázi aszexuális aromantikusként élni, de nem ment. Nagyon hiányzik egy szép, okos, kedves, aranyos lány mellőlem. A lelkem igényli, nem is a testem. 17 évesen biztos, hogy nem feküdnék le vele, nem b@szni akarok. A lelkemnek kellene, hogy legyen valaki, akit megölelhetek, megpuszilhatok, megcsókolhatok, akit elhalmozhatok a szeretetemmel, akivel sok mindent együtt csinálnánk stb. De az a baj, hogy SEMMILYEN lánynak nem kellek.

Mit tegyek, ha csalódtam bennük, de mégsem tudok nélkülük élni?