Van más is akinek elment a kedve a randizástól?

Persze. Ha csaj vagy, gyere, dumáljuk meg!

92/F

#6 Persze, hogy nem automatikusan lesz. Mint mindenért az életben ezért is tenni kell. Kérdező megközelítése pontosan ezért teljesen téves - és ha te is így csinálod, akkor a tiéd is, amit a saját eredményeid hiánya is igazol.

Az ismerkedés, csajozás, kommunikáció, párkapcsolat kialakítása, fenntartása, gyereknevelés ugyanolyan képesség, tudás, mint bármilyen más képesség a biciklizéstől a használt autó eladásig. El kell sajátítani a fogásait, bele kell jönni és fejleszteni kell, hogy minél jobban menjen és minél eredményesebben tudd csinálni. Ha a kudarcok miatt lemondasz róla, hogy megtanuld leküzdeni az utadba kerülő akadályokat, akkor nem fogod megtanulni és ugyanúgy akadályt jelentenek számodra, amiken legközelebb is ugyanúgy fenn fogsz akadni. Minél ritkábban vágsz bele, hogy próbálkozz, annál kevésbé leszel magabiztos, hiszen nincsen tapasztalatod és gyakorlatod benne, ami önbizalmat adhatna. Emiatt eleve nagy az esélye, hogy elrontsd. Egyre nagyobb nyomást is helyezel magadra, hogy "na most már nagyon sikerülnie kéne", ami miatt csak még inkább zavarban leszel és még könnyebben vallasz kudarcot. Ami miatt még rosszabbul érzed aztán magad és még jobban bezárkózol, még kevésbé mersz majd újra próbálkozni. Ezzel pedig öngerjesztő folyamatként egyre jobban és jobban a sikertelenségbe zárkózol be.

Olyan ez is, mint a lovaglás: Aki néhány kudarc után beleun, hogy mindig ledobja a ló, az egy idő után már vissza se mer szállni rá, elkezd félni a lovaktól és berögződik neki, hogy a lovakat jobb elkerülni. Pedig nem véletlenül mondják, hogy a lóra azonnal érdemes visszapattanni, amint ledobott.

Ha többet foglalkozol azzal, hogy a ló ledobott, mint azzal, hogy minél többet lovagolj és minél jobban menjen, akkor nem fogsz jól lovagolni és azok nyerik a lóversenyt, akik veled ellentétben megtanultak lovagolni.

Az emberek irtó nehezen fogadják el, hogy mindent gyakorolni kell és minden tevékenység hibákkal és kudarcokkal jár. A hibákból tanul az ember, azok által képes fejlődni és idővel tovább lépni. Aki a hibákat akarja elkerülni, az valójában a fejlődés lehetőségétől fosztja meg magát.

Micsoda mázli, hogy az ember első pár életévében még nincs a cikiség érzése, ezért legalább járni és beszélni minden gyerek megtanul, mert akkor még nem mérgezi meg a tudatát, hogy botladozni, esni, kelni, hülyeségeket beszélni teljesen normális és mindenki más is így tanul meg járni, beszélni, meg minden mást.

Sajnos utána már kialakulnak a tanult tehetetlenség gátlásai és egyre több minden elsajátításától tartják vissza az embert.

A többi rajtad múlik, hogy a sikerre koncentrálsz és leküzdöd a félelmeket, vagy hagyod, hogy a félelmeid eluralkodjanak feletted és megnyomorítsák az életed.

Nekem konkrétan az életkedvemet elvette és most itt vagyok öreg nyomorult boomerként.

Ha nem akarsz ilyen szánalmas sorsra jutni akkor sürgősen kapd össze magad különben nagyon szar helyzetbe kerülsz