Annyira nem vagyok magamnál... lett volna esélyem? vagy csak baratkozni akart? még lehet belőle valami? tényleg elrontottam?

van egy srác, önkéntes voltam egy fesztiválon és ott ismerkedtünk meg.

Ő megdicsérte a polómat, a szvetteremet, az öltözködésemet és sokat nézett is, 3x leszolitott és jót beszélgettünk, aranyosan "eldicsekedte" hogy volt Nightwish koncerten 2x is, megmutatta a karkötőjét is még onnan, közös a zenei ízlésünk, a koncerten együtt voltunk a csapattal és mondta "te ugye nem félsz a víztől?" mondtam "dehogy" aztán mondta "na jó rendben, akkor te ülsz fel a nyakamba" én mondtam persze oké. Aztán megbökte a vállamat és mondta, hogy "na akkor gyere a nyakamba" aztán felültem a nyakába, te jó ég életembe nem fogta még meg úgy egy srác sem a combomat ahogyan ő megfogta, magához szorította a lábamat es a lábfejemmel aranyosan játszott, úgy fogta meg mint valami apuka a kislányának a lábfejemet:) aranyos volt. aztán miután leszálltam megsimogatta a hátamat és mondta ügyes vagyok, kérdeztem hogy bírt el engem és mondta nem voltam nehéz és mutatta a bicepszét közbe mondva "látod? van erő" jót nevettem, aztán mindig nézett, koncert alatt énekeltünk együtt, hogyha én ugráltam ő is elkezdett ugrálni, ha felemeltem a kezem ő is felemelte a kezét. de annyira az ideálom hogy nem vagyok képes leszólitani őt... pedig nagyon sokszor lett volna alkalom de nem vagyok képes, az a baj, hogy vége az önkénteskedésnek és már nem látom. Bekövettem instán de nem reagált rá hogy is mondjam:/ tényleg minden elveszett?? jaj hogyan csinálhatnám újra, vajon szimpatikus voltam neki? mivel megdicsérte mindig az öltözékemet és nem tudom, jól esett vele lenni de én hülye... bár leszólitottam volna és engedtem volna magamnak hogy ránézzek vagy akár beszéljek vele úgy hogy én kezdeményezzek, mivel mindig ő kezdeményezett... jaj mit tegyek? szerintem ott vége (ne hordjatok le mindennek mert tudom béna vagyok na:( volt nem rég egy kapcsolatom és ez is rátesz hogy nem merek kezdeményezni mert a volt kapcsolatomban az exem mikor 1x bár kezdeményeztem hogy "ne szakitsunk" vagy ilyesmik, verte magát a földhöz hogy "na, vissza könyörögte magát hozzám" *büszkén mondva* vagy ilyesmik... nem szeretném ilyen legyen, nem lennék képes megint abba kerülni, hogy elhigyje magáról, hogy "ő mekkora egy király" értitek)