Lányok! összejönnétek olyan fiúval aki annyira szociális fóbiás hogy szorong ha le kell menni a boltba?

Nem is kérte, hogy ápolgassa valaki őt. Támogatásra van szüksége (elsősorban szakemberi, nyilván, de itt a párkapcsolat a téma) nem ápolásra, de ezt egy férfinek nagyon nehéz lehet felvállalni, pont az előbbiekhez hasonló berögzült, ártalmas vélekedések miatt.

Kicsit a számba tudok hányni egyes nőktől, de persze tudom, hogy a mentális zavarok még mindig borzalmasan stigmatizálnak, nemtől függetlenül is.

Soha nem lesz nőd, ha teher lennél a nyakán. Szociális fóbiás fiúm volt hónapokig, én semmit nem kaptam vissza abból, amit adtam (lelki támogatás). Pedig nekem is van szociális fóbia, bpd, ocd... és ezekre az volt a válasz az ő részéről, hogy "én nem értek ehhez, ne mondj olyat amiről nem tudom, mi az"

Magyarul kit érdekelnek a gondjaid, hagyj velük békén, inkább magyarázd el még hatvanszor, hogy elég jó vagyok hozzád.

Hát nem. Nem volt az. Szexuálisan se kívántam pedig szexfüggő vagyok... annyira mélyen lenézem a gyengeséget, hogy elment a vágyam. Megszűnt. Szóval bocsi, de innentől kezdve aki nekem nem ad lelki támaszt és nálam is sz#rabb állapotú, az felejtsen el.

Én az a nő vagyok, akinek az ösztönei mindenre is hatással vannak. Ha felnézek a páromra, akkor kívánom és szeretek bele, és ahhoz biztonságot kell sugároznia, meg empátiát minimum.

Szerintem az ostoba kérdések helyett keress fel egy szakembert és kérj segítséget.

Ez itt és így baromi szánalmas.