Félénk és önbizalomhiányos vagyok, hogy szerezzek barátnőt??

Nem te kis büdöske.

Legyen divatos frizurád. Figyelj az öltözködésedre, legyen jó illatod, tanulj jól, hogy jó munkád legyen. Legyél egy értékes ember... ez legyen a te "szépséged".

Terveztem, hogy saját tapasztalataimból könyvet írok a témában, de végül elvetettem, mert többen is azt állították, hogy senkinek nincs szüksége ilyen tanácsokra. Én meg úgy döntöttem, ha a mai világ ilyen kemény, akkor megtartom magamnak a tanácsaimat :D

Mindenesetre fszságokat írnak, mert aki ezen nem ment keresztül, és nem ismerte fel mit kellett volna máshogy csinálnia, az sosem fogja tudni a megoldást.

Tudod van az, hogy bemész egy virágboltba, meglátsz egy nagyon szép virágot, és egyből megakad rajta a szemed. Na ez a virág nem te vagy. Az a virág azok az alfahím pasik, akikre megszólalás nélkül is buknak az átlag csajok, anélkül, hogy bármit is kezdenének magukkal.

Te más vagy, de senkiből nem lehetetlenség kihozni valamit, hogy valakit megfogj vele. Ha te 5/10-re tartod magadat, az kezdésnek elég, abból nem kihívás kiindulni.

A megfelelő haj egy alap... ha menő a hajad (de mindenképp illjen a fejedre, ne egy lenyalt cucc legyen), ha látják, hogy foglalkozol a külsőddel, és nem úgy nézel ki, mint a kisfiú, aki felkelt, és csak útnak indult, illatod van, odafigyelsz magadra, az önbizalmat fog adni neked, és mások is észre fogják venni.

Ne foglalkozz azzal, mit gondolnak rólad az osztálytársaid. De tényleg.. tudom, hogy nehéz, tudom, hogy akárhány éves is vagy, elég hosszú az az életszakasz, amikor minden miatt is cikiznek. Ha látják, hogy menő vagy, úgy viselkedsz, nem fognak foglalkozni veled. De ha mama világoskék kötött pulcsijába mész suliba, garantált, hogy szünetben összevernek.

Visszatérve: a külső a dolog 60-70%-a, a maradékot az önbizalom adja, amit a külsődből is meríthetsz, de előbb juss el addig, hogy legyen külsőd, és ne foss attól, hogy "mi lesz, ha".

Igen, tudom, könnyű mondani, de blabla ... nincs DE! Amit a "de"-vel generálsz, azok az alaptalan félelmeid, semmi több. Nem fog összedőlni a világ, bármi történik. Ha kiröhögnek, akkor sem, viszont utólag már bánhatod, ha valamit azért nem tettél meg, mert "mi lesz ha". Ebben a sztoriban egyedül TE számítasz, senki más, és a te érzéseid. Inkább tedd meg, és történjen valami, mint hogy ne tedd meg, és később bándd, hogy nem tetted meg.

Ezeket gondold át, és a legfontosabb, hogy ha barátnőt akarsz, akkor előbb fogadd el magadat. Amíg magaddal nem vagy rendben, addig mások sem lesznek veled, ez ilyen törvényszerű dolog.

Én mindig azt mondtam, hogy hogyan legyen önbizalmam, amíg senki nem akar, nincs barátnőm, mellette megváltoznék, stb. (Ahogy visszatekintek az akkori önmagamra, én sem akartam volna magamat.) Engedd el, mellette sem változnál meg, csak rámenne a kapcsolatra a félelmed és az önbizalomhiányod, és még mélyebbre süllyednél a saját csapdádban, mert már nem csak az bántana, hogy nem tudsz barátnőt szerezni, de az is, hogy megtartani sem. Szóval igenis számít a sorrend. Van időd, csajok mindig lesznek, foglalkozz magaddal, és előbb-utóbb eléred, amit szeretnél, de kell, hogy munkát ölj MAGADBA.

Városba költözzél, aztán Meló + másodállás, olyan helyen ahol sok csaj van (szóval ne építőiparba)!

Fél év és becsajozol!