Mit csináljak, ha már kiégtem a társkeresesből?

No offenz, ha tényleg oké lennél külsőleg-belsőleg, akkor nem olyan nehéz párt találni magadnak.

Szerintem azt az energiát, amit csajozásba raknál bele, azt inkább önmagad fejlesztésébe öld bele, legyen nagyobb státuszod férfiként, kerülj más szintre az átlaggal szemben. Itt arra gondolok, hogy legyél fittebb, erősebb, okosabb-intelligensebb, pénzesebb.

Idővel pedig majd fog jönni olyan nő, aki érdemes rád. Persze ez a megoldás nem egy rövid folyamat, viszont annál inkább kifizetődőbb.

Ugyanebben a cipőben jártam, mint te (pár részlet eltér) és önmagam fejlesztésével nem fogtam mellé, te sem fogsz.

Szia!

Előre szólok, ez egy hosszabb hangvételű válasz lesz.

Lesz a válasznak egy csattanója, úgyhogy érdemes lehet elolvasni.

22 éves srác vagyok.

Papíron elég sok minden megvan bennem ahhoz, hogy a lányoknál sikeres lehessek. Na, de a papír sokmindent elbír. Vagyis attól még, hogy így gondolom, óriásit is tévedhetek. Azért felsorolok pár alapvető infót: van munkám, végzettségem, külön élek anyáméktól, van kocsim, igényes vagyok a megjelenésemre, rendszerető vagyok, odafigyelő, értelmes, sokmindenről lehet velem beszélgetni, empatikus stb... folytathatnám a sort, de egyesek szemében már ez is önfényezésnek fog tűnni, amit eddig leírtam.

A lényegen ez nem változtat: ha objektíven nézzük, jó választás lennék. Viszont a társkeresés baromi szubjektív... itt kezdődnek a problémák, és itt kezdődik az én történetem. Igyekszem a lehető legrövidebben összefoglalni.

Nagyon röviden: nekem szinte soha, de soha nem volt sikerem a lányoknál. Barátnőm soha nem is volt, ez már önmagában elárul valamit.

Hosszabban:

Gimiben eléggé elhízott, visszahúzódó voltam, nem voltam túlzottan népszerű sem. Nem segített a dolgon, hogy sajnos hosszú ideig volt egy plátói szerelmem (tudom, tudom...) ami miatt nem vettem észre más lehetőségeket.

Utána "fiús" szakon tanultam tovább (villamosmérnök), ahol még annyi lány sem volt, de akkoriban a tanulás+diákmunka mellett a legkisebb gondom volt az ismerkedés.

A koronavírus kitörése után pár hónappal próbáltam ki az online ismerkedést, úgy igazán. Ismerkedtem itt, gyakorin, Tinderen, Badoon, stb... eleinte volt pár egyezésem társkeresőkön, de mindig lehalt a beszélgetés. Hosszabb-rövidebb szüneteket is belevéve, összesen több, mint másfél évig voltam fel mindenféle társkeresőn: 2020 májusban regisztráltam először, és idén februárban adtam fel a dolgot végleg.

Levontam a következtetéseket: óriási a férfitöbblet az ilyen alkalmazásokon, egy átlagos lányra is sokan írnak, ráadásul végetért a covid, a többség visszatért a személyes ismerkedéshez.

Úgyhogy szemléletmódot váltottam: mi lenne, ha először lenne egy baráti köröm? Aztán majd onnan lehet építkezni.

Januárban, államvizsga után nagyon magányosnak éreztem magam, úgyhogy főleg Facebook csoportokban elkezdtem barátokat keresni. Találtam is.

Ez némileg segített, és azt már tudom, hogy nem a személyiségemmel van probléma! Erre nagy megkönnyebbülés rájönni, de akkor mi lehet a probléma?

Nos, sok év online ismerkedés után elkezdtem társaságokba járni.

Ha közeledtem egy lányhoz, szinte ugyanazt az eredményt kaptam vissza mindig, mint társkeresőkön. Például tánc közben, ugyanis elmentem tánctanfolyamokra, később táncos bulikra.

Nyilván tánc közben nem tud "ghostolni" a nő, de attól még a tekintetét látom, a hozzám való viszonyulását érzem. Baromi nagyokat kellett sokszor csalódnom, de nem csak táncórákon és a társkeresőkön, hanem mindenhol.

Rájöttem, hogy nem csak online, de élőben sem váltok ki a lányokból semmit. Semmit! Többen próbáltak tanácsokat, segítő kezet adni, volt szó arról, hogy hogyan közeledem a lányokhoz, hogyan próbálom róluk "ledumálni a bugyit", viszont ezek parttalan viták szerintem. Azt vettem észre, hogy aki kell, tetszik egy bizonyos lánynak, az mindenféle idióta csajozós duma, menő ruhák, egyéb külsőségek nélkül is kelleni fog.

Én, te, mi, nem kellünk. Fájdalmas felismerés, de ha felismerted a dolgot, és találsz barátokat, illetve más örömforrásokat az életben, sokkal könnyebb lesz elviselni.

Én egyébként pont most kerülök épp hasonló helyzetben, mint amilyenben te voltál régen, ugyanis egy ország szinte másik szélén élő lánnyal ismerkedem... alapvetően már arra is húzni szoktam a szám, ha valaki 50+ km-re lakik, hiába van autóm. De benne mégis megláttam valamit, elég sokat beszéltünk, jövő héten egy köztes ponton már talizunk is. Hát, ha a távolság a boldogságom ára, én nem fogom ezért őt elengedni. Mindegy.

A lényeg, hogy vond le a következtetéseket. Mondhatnak itt akármit, mi nem leszünk telepi dicapriók, ez van.

Keress barátokat, hobbikat, keress magadnak mindig egy életcélt, és a legfontosabb, hogy élvezd ki a nyarat!!! Mindegy, hogy hogyan, otthoni számítógépezéssel, vagy fesztiválozással, ez már a te dolgod.

Sok sikert, kitartás kívánok!

Ha bármiben segítséget, véleményt szeretnél kérni, nyugodtan keress meg privátban.

22F

Nekem is hosszú lesz a válaszom meg a tanácsom.

Anno, mikor én is 19-18 voltam én is megkaptam ezeket a szar sablonos válaszokat mint amit a hármas irt neked.

Menjél edzeni,emelkedj fel a ranglétrán,legyél menő,fejleszd a személyiségedet stb stb...

Éééés itt vagyok 23 évesen most.Fejlesztettem a személyiségemet(bár fejlődött az magától is),megismertem és barátkoztam pár emberrel akiket úgyis elfelejtek majd az idő során,elmúlt a félénkségem is végre,edzeni is edzettem,egyszóval megfogadtam a sablonos szövegek kis millió tanácsát.

Na de és hol van a barátnő??

Na hol?

Megmondom

Felkészültél?......

Nagy büdös sehol!

Az én tapasztalatom nagyjából ugyanaz mint az előző srácé,bár nekem a társadalom elvárásaihoz mérten "megfelelőbb" külső jutott.Nem voltam kövér meg pattanásos sem hála az égnek.Annyi hogy én se voltam a mainstream gyerek a suliban.Tipikus introvert voltam meg vagyok is.

Én is keresgéltem társkeresőkön nem egyszer,élőben is próbálkoztam ne megyszer.Meg mondom neked őszintén,szerintem ez a csajozás dolog olyan,mint bármelyik más képesség amivel egy adott ember születhet.Pl:Suliban vannak emberek,akik jók matematikából,megint mások jók angolból,irodalomból,valaki szépen tud énekelni stb.

Úgy gondolom ez a csajozás dolog is egyfajta feature.Egy képesség,amivel vagy születsz,vagy olyan társaságba kerülsz fiatal korodban,akik ezeket az "értékeket" áttudják adni neked még fiatalon.Mert minél fiatalabb valaki annál jobban tanul.

Ezek a szövegek hogy menjél el edzeni,meg legyél menő,azért nem működnek,mert te egy másik szemszögből látod a világot mint ők.Nekem is volt egy haverom aki elvileg ilyen szoknya vadász volt,ki is kértem a tanácsát,és tudod mit?

Ő is ugyanezeket mondta.Megfogadtam,de én ezt nem tudtam soha úgy csinálni.

Mert amikor mások csajoznak akkor ők nem gondolkoznak,csak jön belőlük.

Mert nekik megvan ez a képesség.Neked hiába fognak itt mondani tanácsokat,te azzal semmire nem fogsz menni,mert nincs meg a képességed valószinűleg.Legalábbis én esetemben biztos,hisz tudom.

Olyan ez mintha egy elefántot tanitana a majom fára mászni.

Nem fog neki menni,mert különbözünk.Más a majom felépitése meg az elefánté.

Hiába mond neki tanácsokat,attól még nem fog fára mászni.

Na ez ugyanaz.

Szerintem nincs semmi gond veled.Nem kell semmit fejlesztened,meg edzened ez miatt.Hagyd hogy jöjjönek a dolgok magától.

Ha tettszik egy csaj,beszélgess vele.Csak beszélgess.Ne legyenek nagy elvárásaid,hogy majd vele leszel stb,mert akkor csalódani fogsz.Minden nőhöz objektiven kell hozzá állni,akármilyen vonzó.Egyszóval próbálkozni érdemes,de ne várj sikert.Csak próbálkozz.

U.I.

Szerintem hülyeség volt a szülők miatt szakitanotok.Semmi értelme.Nem a középkorban vagyunk könyörgöm már,hogy a szülő mondja meg kivel legyél és kivel ne.Én a helyedbe rá irnék a lányra,ha még nem olyan késő.

Sok sikert.Remélem te sikeresebb leszel mint én! :D