Ilyenkor mit csináljak? 19/F

Tavalyi év márciusa óta lényeges változáson mentem keresztül külsőleg és belsőleg is. Szakítottam a kisfiús, komolytalan, önbizalomhiányos énemmel.

Ezután úgy éreztem, hogy készen állok egy kapcsolatra.

Elöszőr egy nagyon csinos lányt ismertem meg egy 1 hetes táborban. Egész napokat beszélgettünk, segítettünk egymásnak. Azután ez a lány hívott engem, hogy menjek vele futni és közszolgálati munkát csinálni.

Volt egy bál, ahol felkértem táncolni is.

Minden jól ment, csak bevalotta, hogy ő nem akar kapcsolatot, mert sokat kell tanulnia (én is, ő is orvosira megy) - 1 hónap alatt barátzónába kerültem

Utánna facebookos csoportban ismertem meg egy lányt közös érdeklődés alapján. 100 km-re lakott és ő phihológiai irányba gondolkodott.

1 héten keresztül napi 6 órákat beszéltünk, találkoztunk 2x.

Bevalotta, hogy ő sem akar kapcsolatot, mert sokat kell tanulnia phihológiára + táv - 2 hét után ismét a barátzónában.

Harmadik lány a sulimból csak úgy simán odajött, hogy "Szia mi az a Cumshot?".

Csak néztem... Elmondtam neki (egyszer viccelődtem ezzel a szóval egyik haverral). Elkeztem vele beszélgetni és sikerült rengetegszer megnevettetnem, el is hívtam kajálni, de beteg volt.

Tudjátok mi lett a vége. 2 hét után barátzóna, mert nem akar kapcsolatot.

Negyedik alkalommal már egy grill partin beszéltem az egyetlen korombeli lánnyal. Nem tanult sokat, nem volt nagy a táv és akart kapcsolatot.

Az egyetlen probléma az az volt, hogy nem volt közös témánk - szarul éreztem vele magam amikor beszéltünk.

Mondta, hogy nem müködne - ő mondja, hogy igazából a pénzem miatt akart ismerkedni. (nem vagyok gazdag, csak félretettem az évek alatt)

Nagyon szuper.

Az utolsó lányt pedig közszolgálati munkán ismertem meg. Öszintén tudtam vele beszélni, elmondta mi a baja és titkokat mondott el nekem amit eddig senkinek.

Rengetegszer hazavitt - kedvességből meghívtam forrócsokira.

Ott tisztázta, hogy barátként tud csak rámtekinteni.

A lényeg pedig az, hogy az itt felsorolt lányok közül 1 kivételével - 1 évvel a történtek után KAPCSOLATBAN vannak.

Elment az önbizalmam. Nem azért, mert visszautasítottak, hanem azért, mert rengeteg energiát és időt fektettem bele, míg másoknak simán sikerült náluk.

Jól éreztem magam közben és tudom, hogy vár rám valaki, de most elveszettnek érzem magam.

Nem értem, hogy ebben mi volt a jó. Miért nem koptattak le rendesen? Én csak beszélgetni, meg viccelődni voltam jó?

Még ha egyszer történt volna meg ez, de 4-szer nekem már sok.

Nem sajnáltatni jöttem fel, csak megakarom érteni, hogy mit gondolnak ilyenkor a lányok.

Próbáljak meg neten ismerkedni? A külsőmmel van baj(4-en helyesnek tartottak)?

Tényleg nagyon rosszul érzem magam, szóval légyszíves csak rendes - beszólások nélküli választ írjatok. Köszi:)