Hogyan legyen barátnőm?

Sziasztok!

Az a helyzet hogy eddig nem volt barátnőm, és ez ellen szeretnék tenni valamit, de ne értsetek félre, nem azért szeretnék barátnőt hogy végre legyen és 20 évesen ki lehessen "pipálni". Őszintén, elég visszahúzódó, gátlásos, félénk vagyok, (mármint abban a szakaszban amikor oda kéne menni egy lányhoz és elkéne kezdeni beszélgetni vele valamiről, ha ez megtörténik akkor egész gyorsan feloldódom) gondolom ezen kéne sürgősen változtatni, csak nem tudom hogy... Most amúgy egyetemista vagyok, mint mondtam elég félénk, de azért nem teljesen menthetetlen kategória, tehát majdnem minden tárgy során kötöttem 1-2 ismeretséget, fiúkkal és lányokkal is egyaránt. Viszont ezekkel az ismeretségekkel is vannak bajaim, pl az hogy ismerőseimnek tekintem őket inkább és nem barátoknak. Ez azért van mert bár amúgy kedvelem ezeket az embereket, semmilyen szinten nem tartom velük a kapcsolatot, tehát óra előtt, óra közben, óra után (ha ugyanarra mentünk haza) akkor jól elvoltunk, de messengeren se tartom velük a kapcsolatot, se sehol se.. Illetve pl a beszélgetéseinkkor is a témák többnyire megmaradtak "hivatalos" szinten, ezt úgy értem hogy kb csak a suliról volt szó a legtöbb esetben, tehát mit gondolnak az adott óráról, vagy éppen mi történt/mi az aktuális az órával kapcsolatban, milyen órája volt a közös óra előtt, ha felsőbb éves akkor tanácsokat kapok, ha alsóbb éves akkor meg én adok neki tanácsokat. Rólam még annyit hogy amúgy nem tartom magam egy sötét gyereknek, értelmes vagyok, szerintem nincs is rossz humorézékem ( bár ezt ritkán mutatom meg, meg pl a félénkségből adódoan nem én vagyok az aki nagy hanggal jópofizik meg bedob 1-2 poént akár óra közben is) külsőre pedig..nem tartom magam ultra jóképűnek, de nagyon rondának sem, szóval ez a teljesen átlagos..a fizikumomra is ez igaz, nem járok kondiba tehát nem vagyok túlzottan kigyúrva, de nem is vagyok az a piszkafa, mert azért aktívan sportolok, tehát látszik hogy azért kezdek magammal valamit.

Na szóval körülbelül ennyi lenne a történet.

Még annyit gyorsan azért hozzáfűznék, hogy remélem nem jött le önsajnáltatásként az irományom, szóval nem így gondolkodom hogy "jajj a gonosz nők" meg "szegény én, igazságtalan az élet hogy mindenkinek van párja csak nekem nem".

A másik dolog amit még most tisztázok; lehet lennének páran akik szórakozóhelyekre járást javasolnák meg a fesztiválokat, nekik mondom hogy elhiszem hogy itt biztos jól lehet ismerkedni, de a bulik annyira nem az én műfajom hogy azt el se tudom mondani....egyáltalán nem iszok alkoholt, nem szeretek táncolni, nem tudnám elengedni magam, a zenék amiket nyomatnak az se az én műfajom, utálom ha harsog bele az agyamba ráadásul. Meg igazából nem is a hellyel van probléma, hogy ne lenne lehetőségem hol ismerkedni, hiszen ott az egyetem, sokkal inkább a hogyan a kérdés.