Bármilyen tanácsot kritikát megjegyzést elfogadok a kérdésemre. Ebből lehet akármi is?

Sziasztok! Előre jelezném hogy ez egy nagyon hosszú történet lesz és akinek van kedve olvasni írni válaszolni azt megköszönöm!

Szóval azzal szeretném kezdeni hogy adott vagyok én aki jelenleg 19 éves második szakmai képzésemet csinálom a szakközépiskolámban.

Én magamról annyit szeretnék mondani hogy sajnos velem született betegségem miatt nem sokat voltam emberi körökben nagyon sokat voltam kórházban, nagyon kevés gyerekkel érintkeztem emiatt szocializálódási beilleszkedési problémáim lettek nagyon fiatalon.

Konkrétan az első osztályt magántanulóként végeztem mivel az orvosaim megítélése szerint nem mehettem közösségbe a betegségek elkerülése végett.Második osztálytól kaptam engedélyt a közösségbe kerülésre így ezáltal nem sok baráti kapcsolatom alakult ki révén hogy nem nagyon volt tapasztalatom velem egykorúakkal való társasági léttel.Ennek ellensúlyozására többszöri pszichológusi beszélgetések lett a "megoldás".

A jelenkorba visszatérve ugyebár adott a mostani év 9-edik osztály a szakképzés.Nagyon sokan vagyunk az osztályban (hála istennek) van több olyan osztálytársam akik velem eggyüt jöttek erre a szakmára visza tanulni.És mikor már megismerkedtem ezzel az osztállyal adott lett egy bizonyos ember egy lány akivel először nem de késöbbi ismerkedés során megtaláltuk a közös hangot, sok közös téma (pl:lovak lovaglás stb) sok beszélgetés stb . Ő ez a bizonyos lány jelenleg 17.edik életévét tölti és a személyisége eléggé ellentéte az enyémnek. Társaságkedvelő energikus eléggé gyermeki személyiségű és lelkű ember aki a középpontban van mindig és igényli az emberek társaságát a barátokat.Szóval megismerkedésünk után elkezdtünk egyre többet beszélgetni irogatni. Ezáltál a nagyon sok közös témának hála megnyíltunk egymás előtt mondhatni nyitott könyvek vagyunk egymás számára.Ő mint társasági típus volt már 1-2 kapcsolatban amik közül egynek se lett hosszú élete hogy úgy mondjam.Szóval ennek a megnyílásnak az lett a vége hogy egész egyszerűen beleszerettem és nagyon elmélyültünk egymásban , már képeket küldtünk egymásnak magunkról illetve egésznapokat "egymáson lógva" töltöttük.Reggel egymással indult a napunk ha nem én akkor ő írt rám egy kedves jóreggelt köszönnéssel és egy azonnali hogyvagy hogy aludtál kérdéssel általában.Az iskolába utazva egészvégig írtunk avagy videót küldve beszélgettünk egymással.Ha beértem az iskolába azonnal kérdezte hol vagyok keresett jött vagy én mentem.

Szóval egy idő után úgy voltam vele hogy bevallom mit érzek és visszautasítás lett a válasz.Fájva bár elfogadtam az érzéseit és tiszteletben tartottam majd jött a mondván a szokásos szöveg "én csak barátilag szeretlek".Ezután megszakítottam vele a kapcsolatot beszélgetést töröltem képeket töröltem tiltottam kerültem nem beszéltem vele.Majd egy hét se telt el mikor újra elkezdett keresni beszélgetni akart megint.Vonakodva de elfogadtam feloldottam elkezdtünk beszélgetni megint.Majd újra indult ez a videóchates dolog.Csak most már "durvábban" (gondolok itt az egyéb ruhanemű hiányos képek videók avagy a táncolás és a nagyon rövid ruhákat való viseléses üzenetek küldése). Erre nem tudtam mit mondani felfogni csak elfogadtam hogy így van. Majd rájöttem hogy én idióta módomra még mindig szeretem....., de sajnos nem tudom eldönteni mit szeretne tőlem végülis.Szerintetek mit szeretne ebből lehet kapcsolat esetleg?, mit kéne tennem hogy lehessen is kapcsolat, hogy túl lépjünk az egyszerű beszélgetéseken?.Ha elolvastad idáig azt nagyon megköszönöm ahogy a tanácsokat is!.