Nem érzem magam szerethetőnek de nincs önbizalomhiányom?

Végre kijöttem a depresszióból. Beletelt néhány évbe, viszont ez azon nem változtat hogy 2018 vége óta teljesen szét voltam esve. Közben felnőttem, megtaláltam a stílusom is és a szorongásom is félre tudom tenni legtöbbször szóval elkezdtem újra ismerkedni. De mindegy ki kerül képbe szinte rögtön lebeszélem magam a dologról. Én szeretem magam a fura dolgaimmal együtt de nem érzem hogy erre más is képes lenne. Közben a családi problémáim, bár már kevésbé durvák, még mindig sok energiám felemésztik és nem szeretnék mást is leterhelni ezzel. Nem igazán tudom mit csináljak. Hiába kapom a pozitív visszajelzéseket, mindig az van bennem hogy régen sem kellettem senkinek, miért akarna bárki velem lenni? Tiszta energiapazarlás mindenkinek szóval nem akarok megszivatni ezzel senkit ha nem muszáj. Ezek a gondolatok teljesen lehoznak az életről. Félek hogy sosem találok magam mellé senkit akit közel mernék engedni úgy igazán.