Szerelmi bánat, mi a fenét csináljak?

3 éve tetszik ugyanaz a srác. Jóban vagyunk, barátok, nekem ő a legjobb barátom. Az egyetlen probléma a barátságunkkal az én érzéseim iránta. Már gimi 1. évében kaptam tőle egy német, de kedves volt, és valahogy úgy írta, mintha ez egy "még nem" lenne, és végig reménykedtem, hogy majd jövőre, majd a következő évben, na majd most..., de semmi. Én úgy érzem, minden tökéletes vele kapcsolatban és minden srác akivel próbáltam ismerkedni rosszabb nála, ha valaki még is tetszett, kiderült mindig, hogy valaki más kell neki.

Most utasított vissza végleg: eddig azt hittem, még egyáltalán nem akar kapcsolatot és ezért ellenzi, hogy együtt legyünk, de ma, mikor beszéltem vele, kiderült, hogy szeretne, csak nem velem.

Tényleg elvagyunk és, ha nem ez a téma, nagyon vidáman elbeszélgetek vele, és nincs senki más, aki olyan jó tanácsokat tudna adni, mint ő. Ha eldobom ezt a barátságot, teljesen magamra maradok. Valahogy ki kéne szeretnem belőle, de nem megy, mert mindig eszembe jutnak aranyos emlékek vele kapcsolatban meg a különféle idióta ábrándjaim. Meg a környezetem se segít, hogy otthon, meg suliban is random emberek kérdezik, hogy mi van köztünk.

Elegem van abból, hogy időről-időre mindig sírva fakadok és rossz kedvem van. Úgy érzem találnom kéne valakit, aki szeret, de nem tudom menne-e, mert amekkora szerencsétlenség vagyok a randimon is elkezdenék a srác után siránkozni.

Szóval, ha valaki volt ebben a helyzetben, mit csinált?