Szerintetek hogyan tudnék közeledni hozzá, hogy a legkevésbé legyen ciki?

Röviden felvázolom:

- ő egyetemi tanár (F), én hallgató (N)

- mindkettőnk egyedülálló

- 9 év korkülönbség

- tanított, már nem tanít, nem is fog

- sosem beszéltünk kettesben, max. köszönés

- mosolygás, összenézés, bámulás volt

Konkrét infóm sincsen arról, hogy kedvel-e, szimpinek talál-e, tetszem-e neki, így már annak is örülnék, ha ez kiderülne. Annak pedig pláne nagyon örülnék, ha eljutnánk egy randira, hosszabb beszélgetés és valami kettes program. Aztán pedig kiderül, hogy mi van és hogyan tovább. Amit viszont mindenképpen el szeretnék kerülni az az, hogy kinevettessem magam és ez legyen a téma a tanszéken (kisebb tanszék, mindenki ismer mindenkit, a tanárok is nyíltan kibeszélik a diákokat).