Miért érzek így? Mit is érzek valójában?

Van egy fiú osztálytársam, aki iránt fél éve nem tudom kifigurázni, hogy mit érzek. Tudom, hogy tetszek neki, randiztunk is egyszer, de inkább megkértem, hogy maradjunk barátok, mert nem voltam biztos az érzéseimben.

Szóval ő hihetetlenül cuki, rendes, arcra nagyon helyes, csak alkatra nem az ideálom. S tudom, nincs tökéletes ember, én sem vagyok az, csak aggaszt, hogy nem vonzódom hozzá. Mármint megcsókolnám, de valahogy többet nem tudok elképzelni vele. Az is igaz, hogy évek óta szeretnék kapcsolatot, de sosem jött össze. Lehet csak azért ragaszkodom, mert magányos vagyok? Ha szeretünk valakit, úgy tetszik, ahogy van. Szerelmes tehát biztosan nem vagyok.

Mostanában viszont egyre inkább érdekel, hogy van, mivel tölti az idejét, mosolyodok, ha rá gondolok.. tehát ilyen kis apróságok is számítanak már, ami azelőtt nem számított. Sokat nem beszéltünk, az igaz. Lehet, ha jobban megismerném, egyértelműbbé válna a dolog? Nem akarom hülyíteni őt sem, nem érdemli meg. Mit tegyek?

17/L