Most akkor mit érzek valójában vagy mivan velem?

Velem ez volt kb. 14-15 éves koromban. Volt egy lány osztálytársam, nagyon tetszettem neki, talán szerelmes is volt, nem tudom és ugyanabba a középiskolába mentünk továbbtanulni. Engem akkor totál nem érdekelt, de mikor 9.-ben egy másik sráccal láttam találkozgatni meg satöbbi az igazat megvallva féltékeny lettem. Nem voltam akkor valami ápolt, sem jól öltözött így nem tudtam, hogy lenne-e még nála esélyem. Még akkor is odajött hozzám dumálni de lekezelő voltam meg satöbbi és mire már egyáltalán nem foglalkozott velem, vagy legalább is úgy tett, akkor vonzódtam hozzá a legjobban. Nem emlékszek teljesen tisztán, de szerintem engem sem nagyon érdekelt akkor más lány én is álmodtam vele többször is és nagyon bántam, hogy nem léptem akkor amikor akartam. De! Itt jön a fordulat, mivel visszaemlékezve a dologra annyira de annyira örülök, hogy nem volt közöttünk semmi. Áldom a sorsot, hogy így alakult. Azóta jól öltözködök, ápolt vagyok, sokat változtam és én vagyok a csajok kedvence. Az a lány pedig egy r1b4nc lett, mindig másik csávóval van, tele sminkelve, bulik, pia, satöbbi, szóval nem hiányzik nekem egyáltalán. Azóta is beszéltünk, de semmi nem érződött rajta(bár ő kezdte a beszélgetést), sem rajtam. Már egyáltalán nem vonzódok hozzá, egy kicsit kellemetlenül érzem magam, amikor ott van, már nem is nagyon köszönünk egymásnak. Teljesen más lányok jönnek be.

Szóval hogyha vársz, akkor tutira elmúlik egy idő után, ha pedig minden szempontól tökéletes számodra ez a lány, akkor öltözködj jól, legyél ápolt, vágass magadnak egy normális hajat és hát igazából a legfontosabb dolog, hogy legyél magabiztos, bár ez az utóbbi nem jön olyan könnyen, mint az előzőek, viszont kitartó munka során elérhető.

17/F

Kedves Kérdező!

A kérdésedben a válasz: Igen, fogadd el magad olyannak, amilyen éppen most vagy. S akkor majd egyszer csak előbukkan az önbizalmad.

Na és miképpen, hogyan?

Hát próbáld ki a következőt: Lazítsd el az elmédet, ne gondolj semmi olyasmire, ami a jövőben lehetséges , azaz megtörténhet veled, akár vele... vagy akár veletek, kettőtökkel... mert az MÉG nincs, az még nem létezik, csak a fejedben fészkel, mint gondolat, tehát pusztán spekuláció, vagyis illúzió.

Azt is verd ki a fejedből, ami már a múlt. (Még az előző perced is már csak múlt!) A te múltad, hogy milyennek is ismerted meg magadat: pl.: félénknek, önbizalom-hiányosnak, stb... A múlt sem a valóságod, mert az MÁR nincs. Azon már túlléptél. Bár sokszor még ott dekkol, ég és izzik az ember elméjében, elhiszem. De az csak emlékképe valamikori önmagadnak.

Akkor mire is koncentrálj... mire is figyelj oda?

MINDIG csak a JELENRE! A MOST-ra. Mert ez az egyetlen valóságod, amivel Te rendelkezel. De, amíg a múltadon rágódsz és a jövődet (jövőtöket!) illetően izzadsz, addig nem tudsz a JELENED-re odafigyelni. Pedig pont arra kéne.

Amikor Vele álmodsz, amikor Rá gondolsz, akkor egyfolytában a múlt és jövő képeid között ugrálsz.

Mert részben

1.) Múltra emlékezel, a múltban megtapasztalt szép járására, csípője ringására, kedves hangjára.

2.) Jövőbe képzeled magad Vele, h. milyen klassz is lenne kéz a kézben együtt sétálni, hogy csak a lite-osat idézzem fel.

Tedd szívedre a kezed: Így van?

Szóval, ezt Ne tedd!

Ne az ábrándjaidnak élj... mert ez az un. ÁBRÁNDOZÁS.

Hanem meríts bátorságot abbéli hitedből, hogy sem Te, sem Ő nem tökéletes. Olyan, amilyen.

Közeledj felé a valóságban is, s majd megtapasztalod, hogy ez mennyire így van.

De, Ne bánd!

SENKI SEM LEHET TÖKÉLETES. Ez vigasztaljon, ha neki indulsz felfedezni Őt és egyúttal önmagad is.

Ha erre gondolsz, akkor könnyebben viseled el az udvarlással együtt járó bakikat, amelyet nem csak Te, de a fogadó hölgy is ejt majd bőven, ne félj attól! (csak legfeljebb elsőre nem veszed majd észre. De az mindegy is)

Senki nem született tökéletes fiúnak, udvarlónak, de tökéletes lánynak sem.

De erről csak úgy tudhatsz meggyőződni, ha kezdeményezel. Ahhoz meg persze bátorság, önbizalom kell, tudom.

No, de az önbizalmat csak magadból merítheted... mégpedig úgy, hogy megteszed az első lépést felé.

Az első lépés a legnehezebb! A többi meg már adja magát. Hidd el nekem, ez így működik.

"A puding próbája az evés!" Próba, szerencse!

Az ERŐ legyen Veled, amikor megléped az első lépést, de utána is!

Én is voltam fiatal, én is ábrándoztam épp eleget. Én sem mertem eleinte... mert féltem, hogy vajon mit fog gondolni rólam, vajon jó leszek-e Neki?... Tele voltam kételyekkel.

Csak visszaemlékeztem.

Ezért hát nem a megoldást adom, azt nem tudhatom... Legfeljebb csak mutattam egy utat, amerre Te is elindulhatsz... De ebben már Te döntesz.

Az ERŐ legyen Veled utadon!