Mivel/hogyan nyugtathatnám meg magam ilyen élethelyzetben?

Úgy érzem, kell most már barátnő de tudom, hogy szinte semmiben nem tudnék eleget tenni még.

Bővebben kifejtve, hogy valamennyire érthető legyen az egész: Magamnak való vagyok, ahova költöztünk (Pest megye) nincsenek régi barátaim a közelben, nagyon messziről költöztünk ide. Szóval csak a munkaköri "barátaim" vannak. Velük sem vagyok még akkora haverságban, hogy bármit csináljak.

Mindíg magammal törődtem, , de őszintén nem is vonzzana annyira a dolog, csak rosszat éltem át, már 3-4 évesen az emberek miatt. Nem vagyok túl beszédes, csak ha valakit jobban megismerek, akkor viszont teljesen más vagyok, csak ameddig nem tudom elhelyezni egy fajta stílusban a bizonyos embert, akivel ismerkedem, nem tudom mit/hogyan mondjak neki, hogy ne ítéljen el tévesen.

Előfordul, hogy kicsit zavarodott vagyok, a sok gondolat miatt, ami a fejemben zajlik ezekről a dolgaimról.

Ennek ellenére figyelmes vagyok az iskolai és a munkai dolgokban, szóval nem tartom magam gyenge elméjűnek.

Rövidebben összefoglalva: Nagyon zárkózott vagyok, nem szeretek ismerkedni, járok el szórakozni. Más fajta programok érdekelnének, bár még én sem tudom hogy mi, érdekelnek a különböző művészetek, rajz stb.

Egy ilyen magának való, zárkózott srácnak hova kellene eljárjon, hogy egy ilyesmi vagy ezeket a dolgokat elfogadó és hasonló életszemléletű lányt találjon?

Változni nem szeretnék, nyílt lenni minden egyes emberrel akit az élet elém sodor, inkább a még ennél is nehezebbet választanám, hogy egy ugyan ilyen lányt találjak, mert tudom hogy csak akkor érezném jól magam.

Valamiért nagyon erős bennem ez a másság érzet, és nem is akarom, hogy elmúljon.