Mi lehetne megoldás arra, hogy a rengeteg visszahúzódó, szorongásos fiatal egymásra találhasson?

-Internet

-Randik szervezése két összeillő introvertált számára

Ennél többet már nem nagyon lehet tenni.

Figyelj ide.. Én csak neten próbálkoztam, mivel csak itt menne, semmi emberi kapcsolatom kiskorom óta ezért nehéz, plusz még neten is elítélnek az egoista kis ribik, már csak azért is mert nem járok bulizni, ha pedig megtudják ezt és azt hogy magányos vagyok lelkileg szarul úgy már csak egy élettelen senkinek tekintenek, nem annak a kedves srácnak akinek előtte mondtak, ez el is vette az életkedvem rendesen. Plusz ez a sok fiu aki csak dugni akar és kihasználni a lányokat, meg a sok ribi akinek a melle és segge, hasa mindene kint van, 2 liter smink és buli, ezen kivül ők nem tudnak mást nyújtani, márpedig aki szeretetre hűségre és kitartásra vágyik az nem fog az olyan után menni ahogy én sem. Tekintsünk el attól hogy nem vagyok erre a világra való, ha lennének barátaim stb és csoportokba járnék naponta ami tele van idiótákkal, én sem akarnék beilleszkedni, mert mire fel? Itt csak az talál könnyen párt aki beilleszkedni a birkák közé a tömegbe, viszont vagyunk páran akik igazi kapcsolatot akarunk, és mi NEM a futószalagról jöttünk le a hülye tiktokos meg mittudomén milyen barmok közé. Én most 18 vagyok, már kb 15-16 éves koromba kezdtem el gondolkodni azon hogy jó lenne egy barátnő, mindig is komolyat akartam, most 18 évesen (lassan 19) volt szerencsém 3 lánnyal is találkozni élőbe, MIND3 CSAK KIHASZNÁLT! (És akkor mi fiuk vagyunk mindd a rosszak?) És mit érek azzal hogy komoly kapcsolatot akarok és az életemet is oda adnám aki mindennél jobban szeret és kitart mellettem? Annyit hogy lenéznek, egy selejtes féregnek érzem magam mert úgy is bánnak velem, és a neten 60-as férfiak b*.ziznak le engem csak azért mert én már 18 évesen akarok komoly kapcsolatot, és elmondtam hogy sose volt alkalmi és nem is lesz. Ilyen világba élünk. Személy szerint amennyi bántást lenézést és csalódást éltem át, én már képtelen vagyok ráírni egy lányra pedig nagyon nehéz volt megnyílni hogy ráirjak valakire de megtettem, de már nem tudom, már az életem végét tervezem mert belefáradtam hogy mindenki úgy viselkedik mint valami egoista hercegnő és még a hozzám való kis depis lányok is az ilyen kis japán énekes gyerkőcökre meg macsó bunkókra buknak.. És itt nem azzal van a bajom hogy én 18 évesen csak 171 magas vagyok és nem öltözök/viselkedek trendisen, hanem azzal hogy aki igazán szeretni akarna azt már azért is lenézik mert nem bulizik, aki miatt pedig sírnak azok után loholva futnak, miközbe 2 lánnyal csalja őket.. Tudnék mesélni, így is túl hosszú lett.. Az utolsó lány miután kihasznált le is írta hogy nyugodtan leugarhatok már egy hídról, mert tudta hogy lelkileg csakis miatta lettem jól pár napig mert elhitette hogy végre valaki szeret engem. Ilyen emberek közt élünk, ilyen világba. Ahol a lányok nem akkor undorítóak amikor megmutatják a testüket hanem akkor ha nem, ha egy normális képet tesznek fel azt már szidják hogy miért nem mutat többet.. Ennyi irománynak is egy a vége kedves kérdező: Egy igazi szerető kitartó kapcsolatot kereső ember sajnos túl nehezen talál párt, gyere be az egyik facebookos csoportba, és nézd meg mit művelnek egymással.. :( Aki hasonló helyzetbe van vagy még bízik egy komoly kapcsolatba annak sok sikert, remélem te megtudjátok milyen Boldognak lenni, és ti ölelhettek majd valakit az ünnepekkor, nem pedig ti is egyedül kuksolva töltitek az ünnepek napját is! :)

18f