Mégis, hogyan menne könnyedén az ismerkedés? 18/f

18 éves fiú vagyok.

Tudom sajnos ezen az oldalon nem én vagyok ez az egy aki ilyen kérdéssel jön ide.

De nagyon meg köszönném ha valaki tudna segíteni. Hogy bátrabb legyek ismerkedésel kapcsolatban.

Az a helyzet, hogy sajnos több éve kínlódok azzal mikor mondjuk egy lány néz és nekem is tetszik mondjuk utcán, suliba, vagy bár hol. De hiába nézzük egymást tartok attól, hogy oda menjek hozzá.

Mindenki írhatja azt, hogy mit sírok itt ennyi idősen. De egyszerűen nem megy, valahogy teljesen leblokkolok. (Ez teljesen olyan érzés, mikor a suliban szúró próba szerűen kiszólítottak felelni. És te meg teljesen ki kapcsolsz és nem tudsz mit csinálni.)

Hihetetlen tudom, de így van!!!!

Az alakommal nincs baj abszolút mivel 187 cm magas vagyok,vékony de azért izmos ,sötét barnás haj ami hullámos göndör, zöldes kékes szem.

És többször láttam hogy lányok néztek de egyszerűen nincs önbizalmam.

De abból a szempontból meg akit meg ismerek azzal sokat tudok beszélni. Tehát nem vagyok szótlan gyerek. De aki után többet érzek, és csak úgy oda menni azért... Hát nem tudom az nem megy pedig boltba is pénztárosal is csak úgy elkezdek beszélni, vagy a postásal vagy most a héten volt egy olyan dolog amin magam is csodálkoztam, hogy egy idős bácsihoz aki rosszul volt a parkban ki tudtam hívni a mentőket és hát nagy bátorság kellett hozzá csak ezért írtam ezt le. Mert nem ment olyan könnyen.

Tehát úgy el vagyok csak hát nem vagyok boldog ember.

Mert!

Sajnos nekem barátok haverok nincsenek egy darab sem.

Sajnos nem vagyok buliba járó nem iszom alkoholt abszolút utálom, utálom a cigarettát is.

De valahogy nálam ki maradtak a barátok és most sajnos hogy már nagy korú vagyok ez elöjön. Hogy barátok nélkül maradtam. De mivel idén végeztem a sulival már dolgozó fiatal ember vagyok, és így még nehezebb az ismerkedés és egyszerűen nem tudom hogyan miként.

Egyszerű minden nap haza jövök a munkából és után egyedül vagyok itthon és lelombozodok nagyon, hogy bele gondolok nincs kit szeretni nincs kivel úgy élőben beszélgetni tehát. Teljesen magamba fordulok.

Őszinte leszek a munka helyen nincsenek velem egy korú fiatalok tehát ott sem tudok ismerkedni.

És hát úgy bele gondolván.

Most mindenki aki olvassa lehet nevetni fog de én így érzem és érzésem nem szokott rossz irányba vinni.

De én úgy gondolom nekem barát nem kell.

Nekem egy szép, okos, kedves lánnyal simán meg meg lennék mivel a munka mellett ennyi mindenre figyelni nehéz lenne. De boldog ember lennék.

De ha mondjuk ott lenne egy lány akit szeretek és ő is.

És akkor ő általa is tudnék barátokat szerezni. Lehet!

De először is valahogy át kéne törni ezt a gátat ezt a félelmet.

Én nagyon, nagyon meg köszönöm, hogy végéig olvastátok és nagyon megköszönné némi kis tanácsot.