Hol tudnék ismerkedni úgy hogy nem járok nagyon diszkóba és szórakoztató helyekre?

Én sose voltam bulizni, és soha nem is fogok. Ez a gond, szerintem max neten lehetne hozzám hasonló lányt is találni max, ugye gondolom az írásodból az ilyen instás lányok meg amilyen a lányok 95%a neked se bejövős, így neked is rohadtul nehéz dolgod van.. Én csak a netet tudom ajánlani, szerintem élőbe azokat lehet észrevenni csak akik ugye ki vannak öltözve stb a normális lányok csak a háttérbe vannak, vagy ott sincsenek... Bár nekem rohadtul más az esetem mert én nem csak magányos vagyok de lelkileg is szarul vagyok, de ha tudnék menni közösségbe (márpedig nem is akarok) akkor fix hogy nem ott találnám meg azt a lányt aki az életét le tudná élni normálisan hűségesen egy emberrel.. :D Sajnos a normális lányok már háttérbe vannak ez a mai világ...

Részben egyetértek az előzővel, de sajnos neten ugyanúgy kevés a lehetőség (tapasztalat). Jobb élőben, mert társkeresőn talán vissza sem írnak, személyesen meg "muszáj" beszélniük (ha érted, mire gondolok).

1-es vagyok, de kettes hát társkeresőn voltál már? Egyszer próbáltam a 18 évem alatt, de ami ott van arra nincs más szó mint GUSZTUSTALAN! Csak a kis haspólós bulizós retkek már bocsi.. Az meg max az olyan értelmi fogyatékos srácoknak kellenek akik csak egy valamit akarnak..

Sziasztok... Én is pont ma gondolkodtam ezen, a társkereső tényleg nagyon gáz... Én is egy a társadalomtól visszahúzódó srác vagyok, nagyon elidegenedtem a társasági élettől, pedig eleget buliztam életemben, volt is egy 5 éves kapcsolatom... Aztán jött az alkohol és a gyògyszerek, apróban elkoptak a "barátok", akik szinte csak "buli-kocsma-barátok" voltak... Teljesen visszavonultan... Senkit nem akarok erőltetni a vallással!!! Nekem is még mindig idegen a dolog, katolikus létemre... Én mikor már nagyon a padlòn voltam és már kezdett megőrjíteni a magány elindultam segítségért és a helyi Református lelkész volt, aki segített... Mindíg csinálnak valami rendezvényt, ifjúsági nap, gyereknap, néha hetes programokat is... Na szóval, ha az embernek van egy kis szerencséje, itt szerintem csak rendes párra lehet találni... Járok nekik segíteni a rendezvényeken, kiveszem a részemet a munkából, így van rá esélyem, hogy megismerjék az igazi énemet, nem pedig azt, amilyen voltam... Persze eleinte nehéz egy bármilyen új társaságba kerülni, ráadásul úgy, hogy már teljesen elidegenedtél az emberektől... Nekem bevált, jól alakulnak a dolgaim, nem figyelik a múltam, csak a jelent... Azt tudom ajánlani minden magányos, esetleg társra vágyó vagy egyénisége miatt nehezebben helyét találó embertársamnak, hogy próbáljon valahogy kiszakadni a kis burkából és próbáljon egy számára kellemes társaságot keresni, ahol és akikkel jól érzi magát... Elkezdeni, nekifogni, elengedni magad, eleinte nem könnyű, de nem is túl nehéz... Szerintem a magány a legrosszabb... Remélem ezzel, amit leírtam, segíthettem egy kicsit neked Kérdezőnek, és a legközelebb idelátogatóknak is... Egyébként 30/F... Sziasztok!

Na tessék, itt egy szuperül igazat mondó lány, azt még privátba mennyit kaphattál :D Szerencsés vagy nekem még neten sem jön össze.. Bár igaz hogy még a neten is leesik mekkora lúzer vagyok.. De na, érted! Tapasztalod is a netes tanácsunkat

Sziasztok... 3-as vagyok... Gondoltam meglátogatom a gyakori kérdéseket, olvasom mit írtam, nálam ez tényleg működött...:D Megtaláltam a párom, 4 hónapja vagyunk együtt, jól érezzük magunkat, minden a legnagyobb rendben...:) A legjobb szerintem egy jó környezetbe kerülni, megy ez a dolog az "ereszd el a hajam" party-k nélkül is... :D Na meg persze a legjobb, ha kiszakadunk egy kicsit a kis burkunkból... Mindenkinek sok sikert a társkereséshez... :)