Hogyan felejtsem el?

Sziasztok.. Leírnék egy storyt, ami lehet hogy viszonylag hosszúra fog sikerülni, de akkor bele is vágnék.

Április 5.-én délután Pestre utaztunk vonattal, miután beért a vonat és leszálltunk, tovább mentünk az adott helyre busszal. Nagyon sokan voltak, eleinte le sem tudtam ülni. Mikor kicsit kiürült a busz, hárébb mentem és megláttam egy fiút. Először csak ránéztem, mint minden más emberre, nem foglalkoztam vele. Ott volt az anyja, apja és 2 tesója ha jól láttam. A nagyobbik testvérével szerintem ikrek voltak, iszonyúan hasonlítottak főleg h a csajnak is rövid haja volt. Ott szórakoztak a buszon hülyéskedtek stb.. Idegesítőek voltak.. Utána odajöttek az ülés mögé, ahol én ültem. Rátámaszkodtak mind 2-en és beszélgettek tovább. Ekkor már a fiú hangja kezdett megfogni.. :D Miután megállt a busz egy megállóba, a csaj leszállt. Nem úgy nézett ki mint aki életébe először jár Pesten..Elég jártasnak tűntek a városban. Mondta a csaj hogy: " de hát ő vidéki, nem tudja merre kell mennie". Miután ez megtörtént, a srác leült a kishúga mellé, a velem átlósan szemben fekvő ülésre. Akkor ránéztem,egyszerűen belebolondultam.. Azt a tekintetet nem tudom kiverni a fejemből. Néztem őt, (sajnos ldhet elég feltűnően :D) ő is jópárszor a szemembe nézett. Aztán le kellett szállnunk. Úgy voltam vele h ahh.. Pesten vagyunk több millióan vannak itt, az esélye kb 0% h újra látom. Ez amúgy egy pénteki napon volt, aztán megérkeztünk unokatesómékhoz. Egész este a fiú járt az eszembe. Másnap megint sokszor agyaltam rajta, de szép lassan kezdtem elengedni, tényleg reménytelennek hittem h újra látom :D. Aztán eljött a vasárnap, a hazautazás napja. Kimentünk a pályaudvarra, megyünk venni a jegyeket, erre szembe jön velem ő... ugyan az a srác.. Akinél életembe nem láttam helyesebbet. Szintén vele volt a családja. Még vártunk fél órát, hogy beérjen a vonatunk. Ez idő alatt olyan szinten a fiún járt az eszem, hogy még azt sem hallottam ha szólt nekem valaki..🤷🏻‍♀️ Kimentünk ida a sínekhez,ott álltak és várták ők is a vonatot. Akkor is szemezgettünk, de akkor már az egész család engem bámult xd Főleg a srác és az anyja. Utána megérkezett az ő vonatuk.. Iszonyú érzés volt amikor elmentek a vonattal.. sosem felejtem el. A vonat Lajosmizsére ment, ennyit tudok csak. :( Az azt követő héten minden nap, még a suliban is sírtam miatta. Nagyon rossz volt. Mostmár nem olyan vészes mint akkor. De minden nap gondolok rá, rengeteg mindenről ő jut eszembe. Este rá gondolok mielőtt elaludnék. Nagyon hiányzik a mosolya, a tekintete, hiába hogy nem is ismerem.. De van benne valami,ami igazán megfogott. Nem tudom elfelejteni.. Segítsetek, hogyan nyomjam el magamban ezt a dolgot? :(