Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mikor, és hogy az istenbe fogom elengedni? (hosszú sztori)
Hosszú lesz, előre szólok, de muszáj magamból kiírnom, és hát hol máshol, ha nem itt..
Márciusban ismertem meg egy 17 éves lányt (én 19 vagyok), akivel egy társkeresőn futottam össze. Nagyon jól eltudtam vele beszélgetni, tetszett hogy érdeklődött, hogy keresett. Elég gyorsan eljutottunk a telefonos beszélgetéshez, majd felhoztam, hogy szívesen találkoznék vele. Még azon a héten hétvégén felmentem hozzá (oda-vissza 120km), nagyon jól éreztem magamat vele, első csók is megtörtént. Utána sem szakítottuk meg a kapcsolatot, ugyan úgy érdeklődött, elkezdett aggódni ha nem voltam fent esténként chaten, aggódott ha nehéz fizikai munkát vállaltam, smseket küldött ha épp nem volt netem megnézni mit írt facen, kérte hogy hívjam fel ha sötétben sétált haza, mert félt a sötétben. Eleinte nagyon nem bízott bennem a múltbéli rossz tapasztalatai miatt, de minden erőmmel azon voltam, hogy kiharcoljam a bizalmát, és hogy úgy érezhesse számíthat rám ha baj lenne. Ez úgy éreztem sikerült, mert elkezdtünk személyesebb témákat is felhozni, pl: a kutyám pont akkor lett elaltatva (11 éve volt legjobb barátom, gyerekkoromtól kezdve), és egyik este ez kicsúszott a számon egy film kibeszélése közben, mire ő elkezdett érdeklődni, és gyakorlatilag végig hallgatta ahogyan közel elsírom magamat mesélés közben, mire fel ő is elkezdett sírni. Nagyon empatikus és kedves volt szinte minden esetben, gyakorlatilag a közvetlen közelsége hiányzott csak hogy azt érezzem 3 év után, hogy megint szeret valaki. Közben össze tudtunk hozni még 1 találkozót, sokkal szorosabban öleltük egymást, több ideig.. A témázgatós nevetős beszélgetéseket az előző alkalomhoz képest felváltotta az, hogy csendben egymáshoz bújtunk, csókolóztunk, és csak élveztük egymás közelségét..
2 és fél hét után megváltoztak a dolgok viszont, a találkozóra rá pár nappal. Egyik reggel azt mondta, hogy beszélni szeretne velem délután. Végül is kiderült, hogy többet érez mint barátság, de nem érez szerelmet, és hogy még most fejezzük ezt be. Megmondom őszintén, én teljesen padlóra kerültem. Nagyon úgy éreztem, hogy ő most tényleg más, most sikerülhet, akartam adni egy esélyt ennek az egésznek, erre alig fél hónapra rá benyögi ezt egy hétfő délutánján. Nem mutattam ki neki, hogy mennyire rosszul esett. Tudom, hogy magát hibáztatta volna amiért rosszul érzem magamat, én pedig pont azon voltam, hogy a múltbéli, negatív tapasztalatait kiváltsam, és valami mást vigyek az életébe. Rá két órára viszont írt, hogy neki nem megy, nem tud, nem is akar elengedni.. azt írta fontos vagyok neki.. Próbáltam továbbra is lelkes lenni, ugyan úgy érdeklődtem, próbáltam kimutatni az érzéseimet, de már kételkedtem a dologban. Ettől függetlenül gördülékenyen mentek a dolgok, megint elkezdett úgy beszélni velem, mintha a barátnőm lenne.. de egy idő után valahogy ez megint alább maradt. Ritkábbak lettek a telefonos beszélgetések, chaten sem beszéltünk annyit. Gondoltam felhozok egy találkozót hétvégére, azt mondta valószínűleg jó lesz, de nem tudja még..
Hát mivel nem igazán volt pénzem mozira, se buszra, és 3 napom volt megkeresni ezek árát, elvállaltam napközbeni fa hasogatást és hordást, éjszaka pedig csomagolós / pakolós melót. Bringával jártam át éjjelente csomagolni, és reggel azzal is jöttem haza (~10km), hogy aztán délelőtt mehessek fát hasogatni és hordani, mire aztán délután hazamentem, aludtam egy picit, és mentem éjjelre ismét bringával.. mivel nem igazán ment akkor már busz. Természetesen erről ő mit sem tudott.. 2 és fél napig bírtam a késő délutáni 4 óra, és a kora reggeli 3 óra alvásokkal, aztán kipurcantam (igen, ebben a három napban hanyagoltam a sulit). Kifizettek, kialudtam magamat, néhány heggel, izomlázzal és leégéssel lettem csak gazdagabb szerencsére. Szombaton bejelentette viszont délután, hogy nem lesz itthon, szüleivel megy Pestre. Gondoltam jó, semmi baj, elrakom a pénzt, legközelebb jó lesz. Vasárnap pihengettem otthon, facera felnéztem néha.. egész nap aktív volt, mobil nete nincsen nem mellesleg. Megkérdeztem, hogy nem mentek Pestre? Mondta, hogy mégsem, anyujának dolga akadt. Mondtam neki, hogy felmentem volna ha szól. Terelte a témát, majd kb negyed órára rá abba is hagytuk a beszélgetést.. Nem voltam fáradt, de lefeküdtem aludni. Fizikailag teljesen padlón voltam, alig bírtam lehajolni vagy felemelni bármit is, erre rá még jött ez. Általában mindig keresett ha egy vagy fél napig nem írtam neki, gondoltam kíváncsiságból adok neki egy kis teret, hátha keres utána. Több mint egy hét telt el hogy nem írt..
Április elején ráírtam, hogy mit szeretne tőlem? Elmondta, hogy részéről ez nem működik még, nem szeretne velem szórakozni, és csak emberileg szeret, hiába érez többet, mint barátság.. Szépen váltunk el amennyire lehetett, azt mondta szeretné tudni mi van velem azért, és hogy senki kedvéért ne változzak meg, maradjak ilyen.. Nem mutattam ki neki hogy mennyire fáj, inkább hálás voltam amiért korrektül viselkedett velem (többnyire) és őszinte volt. Gondoltam könnyebb lesz neki és nekem is, hogyha nem beszélünk többet érzelmekről, csak lezárjuk.
Folyamatosan érdeklődött a baráti köröm és a családom, hogy hogyan érzem magamat. Ők tudták csak igazán, hogy mennyire komolyan is gondoltam én ezt, és hogy mennyit jelentett nekem. Az elejétől kezdve azt mondtam, hogy nem érdekel, nem foglalkozok vele, nem dől össze a világ. Ezt körülbelül 2 hétig aktívan el is tudtam hitetni magammal és a környezetemmel, majd a közösségi médián keresztül láttam egy posztot, hogy felköszöntötték névnapja alkalmából. Előjöttek ugyan azok az érzések mint két hete, elkezdtem depressziósabb, szomorúbb hangvételű zenéket hallgatni, egyre inkább azt éreztem, hogy míg én megpróbáltam időt, energiát szakítani rá, ő negyed ennyit se volt hajlandó, ennek ellenére nem tudtam rá haragudni, csak hiányzott és fájt a mellkasom.. A fejemben keringő szavai egyre inkább ürességet sugaltak, egyedül a csók, összebújás volt egy hatalmas kérdőjel a fejemben, amit nem tudtam hova tenni. Elkezdtem hiperanalizálni a múltat és a történteket, míg nem azt vettem észre mostanra, hogy konkrétan ami régen rendszer volt és folyamatos az életemben (mint az edzés, munka, suli, alvás), az mára szétszóródott káosszá vált. Körülbelül annyit sportoltam, hogy munkába hétvégente bringával jártam be két hétig (ez oda-vissza 50km erdőn, mezőn keresztül), olyan szinten nem akartam emberek közé menni, csak magam lenni.
Most pedig itt vagyok és írom ezt a kérdést, mert a környezetem felé nem akarom ezt a sok negatív érzelmet kimutatni. Tudom, hogy szerelmes voltam és hogy szerettem, még ha keveset is találkoztunk, és nem ismertük egymást sok ideje. Nagyon sokszor őt tettem minden elé és azt, hogy találkozni tudjunk.. többnyire bennem van a kötelességtudat a dolgok iránt, de ebben az elmúlt másfél hónapban nem igazán érdekelt semmi sem.. és sajnos most is megvagyok lőve. Hiába ő utasította vissza az érzéseimet, sajnos egyetlen szavára képes lennék ugrani, és lehozni neki a csillagos eget, ha ő arra vágyna akár hajnalok hajnalán. És pontosan ettől félek, hogy a méltóságomat és mindent hátra hagyva, egyszer csak elfogok robbanni érzelmileg, és ráfogok írni valami ürüggyel, pl. hogy nekem nem megy, nem tudom elengedni.. Általában az ilyen dolgokat könnyedén elszoktam tudni felejteni és túllépek ezeken, de ez valahogy teljesen felforgatott, és most kb abban reménykedek, hogy mivel kiírtam magamból, egy kicsit kevésbé fogom magamat rosszul érezni.. :'D
Köszönöm ha végigolvastad, még inkább ha írsz is egy kis saját tapasztalatot vagy véleményt.
válasza:Első benyomásom : nekem kell egy olyan srác, mint te .
Viszont segíteni nem tudok ,se átérezni ,mert a tavkapcsolatokat alapból nem vállalnam be .
Viszont a csaj sajnalhatja ,hogy egy ilyen odaadó és szerethető embert veszített el.
Te pedig tényleg ne változz meg ,semmi miatt ,mert te annyira ..huhh amm ,hogy is mondjam tökéletes vagy ,így latatlanban is .
Tudom ,nem segítettem .
De ebben nem tudok ,ezt neked kell megoldania ,barátaiddal tamaszkodjal vagy keress egy lányt ,akibe bele tudnál szeretni .
Don't worry ,be happy 😊😉
16/L
Hidd el, nem mindig olyan rózsás a helyzet ha érzékenyebb típus az ember, mint jómagam is.
A távkapcsolattal alapvetően nincsen probléma, amíg mind a ketten biztosak vagytok a másik, de legfőképpen a saját érzéseitekben. Eleinte én is ellene voltam picit, de egyáltalán nincsen lehetetlen, ha szerelemről van szó, és elhatározza magát az ember.
Azt hiszem ő az, aki most a legkevésbé sajnálja, hogy békén hagytam. 😅 A tovább lépés egyenlőre még egy hatalmas kérdőjelként van bennem, fogalmam sincsen hogyan kellene. Ezúttal tényleg nem látok motivációt arra, hogy fel kellene álljak. Ha a tapasztalatok nem csalnak, akkor viszont csak hosszú idő kérdése. Az a baj, hogy nem tudtam továbblépni, és hiába nézek bele a tömegbe, hiába járok tökre más helyen, csak "Őt" keresem mindenhol. És azt hiszem pontosan emiatt nem is fogok tudni jó darabig más lány szemébe nézni.. 😅
Viszont köszönöm kedves szavaid, hogy elolvastad, és hogy hozzászóltál.
válasza:Igazából nem tudom mennyit fog érni a tanácsom, de őszinte leszek veled... Egy két évvel idősebb vagyok nálad, de még nem voltam soha egy lánnyal sem, így az én véleményem kevésbé megfontolható. Végig olvasva a kis történetedet úgy tűnik, hogy nem küzdöttél ezért lányért, ugyanis ő még fiatal és nem tudd olyan döntést hozni, ami vagy neki vagy nektek jó, esetleg neked. De ebben a korban észre vehető, hogy még mindig kételyei voltak veled kapcsolatban vagy akár az egész párkapcsolatban, ügye ez annak indult volna, csak a lány meghátrált és nem akarta felvállalni a továbbiakban az érzéseit, vagy akár téged, az együtt létet. Valószínűleg tartott az elkövetkezendő időszaktól, vagy a múltbéli eseményeket még mindig nem zárta le magában, de ez szerintem nem volt annak betudható, hogy faképnél hagyott téged. Mivel te odaadó srác vagy, aki megpróbált ebbe a kapcsolatba reményt sugalni vagy jövőt biztosítani, így ezt puskázhatod, mert a lány egyszerűen meghátrált a feladattól és nem akarta tovább folytatni. És hát sajnálatos ügy ez, de mindkét részéről nem volt elég küzdelem a tovább folytatásért, egyikőtök sem akarta úgy igazán! Te viszont kaphattál volna az esélyen és elmagyarázni neki, hogy mi ez az egész, miért nem működik ez tovább, miért nem tudd téged vagy az együtt létet felváltani, igazán elmagyarázhattad volna a lüke, tapasztalatlan fejének, hogy mások érzéseivel nem játszunk! Igenis tudni kell, ezt a kapcsolat kialakítása elején, viszont sejtem mennyire lehettet korrekt a lány veled, de az, hogy nem írt neked egy hétig, az nem kifogás arra nézve, hogy így kicsesszen veled, mert az tényleg korrekt lett volna tőle, ha bizalmatlan az elkövetkezendő együtt létre, ami köztetek folyt! Sajnálom, hogy ilyennek kellett kitenni magatokat, de én biztos adnék még egy esélyt az egészre, gyerekek vagytok még, most tapasztaljátok meg ezeknek a menetét, nem kéne annak elkönyvelni, hogy csak volt valami köztetek! Mert ez undorítónak tartom, ha valaki csak két hétig vagy pár hónapig labilis a másikkal és utána semmi, egyszerűen semmi folytatás. Én a helyedben kérdező, újra fel venném vele a kapcsolatot és legalább barátilag közelednék hozzá, annak a tudta nélkül, hogy táv kapcsolatról esik szó, tudom milyen áldozatokkal és lemondásokkal jár, ha a távolság közbe avatkoznik, de hisz magad írtad feljebb, hogy ezért a lányért mindenképp megértetem! Én semmiképp nem hagynám veszni az ügyet, de a te döntésedre, én ennyivel tudtam hozzájárulni, és isten igazából remélem összejön a dolog kettőtök közt!
Sok sikert a lányhoz, én nagyon drukkolok neked kérdező, mert én ezt a lányt nem hagynám más kezébe kerülni, adj esélyt magadnak és a lánynak!!;)
válasza:Nem hinném hogy valaha is adtam volna okot arra, hogy kételkedjen bennem, vagy az érzéseimben, legalábbis nem gondolnám.
Én kicsit azt éreztem, hogy nagyon rágörcsöltünk arra, hogy ez működjön, hogy minden hibátlanul menjen, és hogy szépen alakuljanak a dolgok. Bár eleve nem is értettem, hogy miért kellett bemondania fél hónap után azt, hogy ő nem érez szerelmet. Tudtommal ez lányoknál amúgy is később kialakuló dolog..
Persze, elmagyarázhattam volna, de maradjunk annyiban, hogy én se láttam a fától az erdőt ebben az esetben.
Pont a távolság érdekelt volna a legkevésbé, inkább azzal volt a probléma, hogy ő eldöntötte mind a kettőnk helyett, hogy ha meg is próbáljuk, szerinte abban mind a ketten csak szenvedni fogunk. Szerintem ő egy teljesen más, két külön jövőt látott nekünk, és látszólag úgy is tűnt, hogy ezen nem fogok tudni változtatni se az igyekezetemmel, se az érzéseimmel.
#3 Nem tudom pontosan, hogy gyászolnom kellene és tovább lépnem, vagy most akkor ráírnom, és újra időt, energiát öljek ebbe. Az a baj az ismerkedésünk elején ő nagyon is úgy ismert meg, hogy "kiegyensúlyozott" vagyok. Most viszont elég nagy a káosz bennem és körülöttem. Bevallom őszintén, nagyon is kételkedem abban, hogy kellenék neki az érzéseimmel, odaadásommal együtt, pláne a mostani állapotomban. Számomra sokat mondó, hogy egy hónapja nem beszélünk annak ellenére, hogy azt mondta, szeretné tartani a kapcsolatot. Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy ő már továbblépett és éli a saját kis életét, míg én a saját világomban gyászolom ezt az egész dolgot, még mindig. 😅
Köszönöm nektek is a válaszotokat, és hogy végigolvastátok!
válasza:Csokoloztatok es ugy beszeltetek mintha egyutt lennetek, o megis azt mondta, tobbet erez mint baratsag. Miert o a barataival ilyeneket csinal? Fura nekem ez, szerintem eretlen volt egy komoly kapcsolatra, vagy kozeleben talalt valakit...
De idovel majd elmulik benned a gyasz
válasza:Szia! Velem hasonló eset van, csak... na jó, másképp. Mennyire szereted a filmeket? Mert akár nézhetnél filmeket valami olyat amiről mondjuk nem jut eszedbe. Én igyekszek elfelejteni valakit, de elengednem még senkit sem kellett, mert... nem állnak sorok értem, sőt egyetlen ember se. Igazából csak az első választ olvastam el és egyet értek vele (lány vagyok). Én örülnék, ha egy srácot annyira érdekelnék.
Amúgy próbálj visszatérni a lány előtti életmódodhoz.
Lehet, hogy nem segítek ezzel, de igyekeztem megfogalmazni/összemakogni valami értelmeset.
Nem tudom olvassa-e valaki, dee..
2 hónap kellett, de nem bírtam tovább. Ismét írtam neki, pár perccel ezelőtt konkrétan. Elkezdtem zenét hallgatni, és egyszerűen kiborult a pohár egy idő után. Megírtam neki, hogy nagyon sajnálom, de nem tudom elengedni..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!