Eltiltottak a barátomtól. Mit tegyek?

Múlthéten hétvégén legjobb barátnőmnél aludtam. Van egy 17 éves bátyja. Ő is elhívta pár haverját és az egyikkel első látásra szerelmesek lettünk. Azon a péntek este rám írt a másik szobából és elkezdtünk beszélgetni, hajnali kettőkor elmondtam neki, hogy nagyon tetszik és még sosem történt velem ilyen hirtelen, ilyen dolog, mint akkor. Aztán kimentünk az udvarra és beszélgettünk tovább. Hajnali négyig nem tudtam leszűrni, hogy ő mit érez, aztán mondta, hogy nála a tettek többet érnek. És közelebb ültem hozzá, aztán átkarolt hátulról és úgy néztük a csillagokat, majd megcsókolt. Nem az első volt, mégis először éreztem azt, hogy valaki a lelkemre is hatással van, hiszen eddig csak 2 velem egyidős barátom volt, mindkét kapcsolat 3 hónapig tartott, mert érett a gondolkodásom ők pedig nagyon gyerekesek voltak. Fél 5kor bementünk a nappaliba és reggelig ott beszélgetünk. Másnap mindenkinek elmondtunk mindent és életem legjobb hétvégéje volt. Anyumnak persze elmeséltem ezt. Mire ő azt mondta, hogy mutassam be mert 3 évvel idősebb srácról van szó és szeretné még az elején megismerni. Következő héten szombaton elhívtam a nyársalásra, amit akkor tartottunk. Nem igazán akart eljönni, mert Pesten volt 3 napig és nem úgy készült se ruha ügyileg se sehogy. Viszont anyumék azt mondták, ha nem mer eljönni akkor ő is csak gyerek. Ezért erőltettem, hogy jöjjön, mert nem akartam, hogy szüleim azt higgyék, hogy nem mer eljönni vagy bármi. Szombat este mikor elment mindent jónak éreztem. Következő héten szóbajött hétfőn, hogy nem e eljöhetne, mert nem igazán tudtak megismerkedni, hiszen sokan voltunk és tényleg csak bemutatkozásra volt alkalom. Aztán anyum azt mondta, hogy ő megmondta, hogy az első pasim, aki nem járhat ide mert ő idősebb, mint az eddigiek. Erre én azt mondtam, hogy oké és mondtam anyumnak, hogy elmegyek legjobb barátnőmhöz. Elengedett. Ott volt a barátnőm bátyjánál a pasim. Én is tudtam erről és anyum is tudta. Ott nagyon jól elvoltunk örültem, hogy megint láthatom. Felhivtam anyum, hogy meddig maradhatok és rámcsapta a telefont. Mostanában romlik vele a kapcsolatom. És sírva fakadtam ott mindenki előtt. Megöleletek és tanácsot adtak. Majd hazamentem, hogy ne legyen nagyobb vita, de őszintén elmondom, hogy nem akartam hazamenni. Amikor hazaértem anyum leült velem beszélni és elmondta, hogy nem akart megbántani, de korán kezdtem a fiúzást és az elsőnél nemet kellett volna mondania. Azt hozzátenném, hogy kitűnő tanuló vagyok és a magatartásom is példamutató . Sosem tettem semmi rosszat csak most beleszerettem egy fiúba. Mondta, hogy nem hozzám való. Lealacsonyitom magam. Nem ad magára. Nem jár suliba, hanem felnőtt képzésre fog járni és gyors érettségit tesz családi okok miatt. Addig pedig dolgozik. Valamint elköltözni készül. És mondta anyum, hogy egy ilyen családi problémás fiú nem hozzám való, meg arra sem lenne tekintettel ha pl sok lenne a leckém jövőre gimiben és nem talizhatnánk . És mondta, hogy elvinne rossz irányba. Hozzátette hogy szégyen lenne ha engedné, hogy vele legyek. Hiába mondtam, hogy nem is ismeri és ő nem ilyen, azt mondta, hogy nem érdekli és eltiltott tőle. Én viszont nem bírom tovább és találkozok vele holnap titokban. Reggel nevelőapumnak ezt elmondom. És már most bűntudatom van, mert félek, hogy anyum csalódni fog bennem, de én tényleg szerelmes lettem. Visszasirok minden percet amit vele töltöttem. Legjobb barátnőm anyukája azt mondta, hogy az lenne jogos, ha nem fogadná el de nem is tiltana el. Lehet félt anyum, mert egyetlen lány gyerek vagyok és a legnagyobb tehát még nem tapasztalta ezeket. (2 öcsém van). Nevelőapum nem tudom mit fog ehhez szólni, de benne bízok és utolsó reményem. Azt hozzátenném hogy semmit nem nagyképűségből írtam le csak próbáltam nagyon érthető lenni, mert ez nekem nagyon fontos. Segítsetek. Ti mit tennétek?