Hogyan ismertétek meg a barátotokat/barátnőtöket? Milyen viszonyban vagytok, és mit jelentetek egymás számára?

Én 13 éves voltam, amikor megismerte a barátomat. Egy ismerősömék kertjében grilleztünk, és én késve érkeztem. Ő akkor volt 15 és nem is tudtam hogy jön, előtte még soha nem is találkoztunk,ő pedig ezt kihasználva, elbújt aztán jól meg is jesztett.

Aztán egy darabig semmi extra nem volt köztünk,aztán összebarátokoztunk. Kábé egy év múlva már ő volt a legjobb barátom. Sok helyre mentünk, aztán egyszer az egyik ilyen alkalommal, bevallott hogy tetszem neki. Nekem eddig fel sem tűnt, de rájöttem, hogy én is szerelmes vagyok belé.

Tudom, nem olyan extra sztori, de most 20 éves vágyom, és jegyben járunk.

Az a nagy helyzet, hogy most mindenki le fog hurrogni, de mindegy. Már most leszögezném, hogy ez a kapcsolat már nem tart, de azért elég érdekes sztorija van. Soo én majdnem 16 voltam már, a férfi meg közel 40.

Egy sportszakkörön találkoztunk, ugye ez kórtól független volt, így hetente találkoztunk. Ő nem tudom hogy volt vele, de én már az elején nagyon nagyon megkedveltem, de igazából nem terveztem semmit a korkülönbség miatt. Na itt aztán lehetne mesélni a heteken át tartó kínzásokról, egymás cseszegetéséről, azokról a mondatokról, ahogy ez az egész kialakult, de igazából gondolom ez senkit nem érdekelne. Messengeren egyetlen egyszer beszéltünk, de az mondjuk nem volt annyira jelentős. Kb 4 hónapja húztuk egymás agyát, meg mondjuk ő érezhette, hogy nem közömbös nekem, és egyik edzésen ő kiment kezet mosni, vagy franc se tudja már, én meg utána mentem... Na a mi sztorink itt kezdődött, mert aznap megcsókolt.

Utána rengeteget találkoztunk kettesben, mindent de tényleg mindent megbeszéltünk, ő lett a lelkitársam, és a legfontosabb ember az életemben. Na erről is elég sokat lehetne mesélni, hogy mik történtek ez idő alatt, hogy hányszor bántam meg, és hányszor sírtam miatta, de már nem számít. Inkább sírnék át újra ejszakákat azért, mert velem van, s nem azért, mert már nincs. A kapcsolatunk csak pár hónapig tartott, és nem miattunk lett vége. Viszont azóta sajnos nem beszélünk, én meg napról napra csak úgy érzem, hogy belehalok...

Mi neten ismerkedtünk meg. Azon belül pedig egy társkeresőn. Ott beszéltünk kb 1 2 hónapot aztán facén beszéltünk 4 hónapot. Egyébként már neten is tök jól elbeszélgettünk, legalábbis nekem jó volt. Aztán én is meg ő is célozgatott arra hogy jó lenne találkozni. Elég sokáig nem jött össze. Nem is tudtam hol lakik. Aztán ugye még húsvét előtt mondta hogy találkozhatnánk majd hétvégén de azért húsvétkor meg se akar zavarni. Utána májusban tudtunk találkozni, de akkor is úgy hogy én csaptam le úgymond az alkalomra.

Aznap amikor találkoztunk hát az nagyon jó volt. Utána pedig minden szombaton találkozunk és végül össze jöttünk. Voltak és vannak is veszekedéseink de szerintem ez normális. A lényeg hogy megbeszéljük a dolgokat. Egy dolog zavar nála, de sajnos szerintem ez mindig meg fog maradni.

Azon kívül szerintem jó a kapcsolatunk.

Én nagyon szeretem és ő is engem. Nem tulzok azzal hogy meghalnék érte vagy akár még mást is. Csak legyen boldog.

Már két éve boldogitjuk egymást. Mindent közösen tervezünk. :)

A közelemben akik tetszettek csak nyomik voltak, de tényleg. Akinek pedig tetszettem vagy talán még érzett is irántam , én vele nem tudtam volna egy párkapcsolatban lenni.

Ő 22, én 18 vagyok.