Ti mit tennétek a helyemben? (Hosszú kifejtés)

Sajnos egy jó öt hónapja én is azon szerencsétlenek társaságát erősítem, akik a tanárjukba szerettek bele. Az én alanyom nem más, mint a magán matek tanárom.

Az elején azt gondoltam, hogy csupán ilyen gyerekes rajongás, meg hogy igazából csak nagyra tartom, mintsem szeretném. De úgy egy öt hónapja, fél éve kezdtem többet érezni. Hogy ő vele mi van az számomra meg totálisan megfejthetetlen. Abban biztos vagyok, hogy kedvel. Órák után amíg a buszomra várok, ő pedig a következő diákra beszélgetni szoktunk, ráadásul nagyon jókat. Könyvekről, zenéről, (hegedülök, ő pedig odavan a komolyzenéért), színházról, az iskolámról. Szóval így egy bizonyos fokig megismertük egymást, és én nem gondolnám, hogy a többi tanítványával is beszélget-e ennyit. Mivel a lakásán van az óra mindig teával kínál, egy hónapja végre beadtam a derekam, mert amúgy imádok teázni, ő is tudja. Azóta minden egyes alkalommal ott vár a tea, melegen, mézzel kikészítve. Szerintem ez tök nagy figyelmesség tőle, de ki tudja, lehet másokat is teazsúrral vár, tényleg nem tudom. Ha órát tart sokat keresi a tekintetem, egy csomó ideig azt hittem, hogy oké, nyilván azért, mert látni akarja, hogy értem-e az anyagot. De egy jó két hónapja úgy alakult, hogy rajta kívül hárman voltunk matekon és ennyire senkinek nem akart a szemébe nézni. Konkrétan megállt a mondandójával és addig nem folytatta, amíg fel nem néztem a füzetemből és a szemébe néztem.

Múltkor úgy alakult, hogy óra után egy irányba indultunk el, majd haladtunk tíz percig és végig beszélgettük az utat. Ez nagy szó, ugyanis már kábé másfél éve járok hozzá, kisebb, nagyobb kihagyásokkal, volt több alkalom, amikor egy irányba mentünk, de régebben mindig csak elsietett. Sokszor megkérdezi, hogy hogy vagyok, hogy bírom a sulit. Ha néha csoportos foglalkozás van figyelem, de másoktól nem szokta.

Szóval nem tudom mi van. Lehet én képzelem be az egészet, de nem úgy érzem, valamennyire talán jobban kedvel, mint a diákjait általánosságban.

Egyáltalán fogalmam sincs mit kezdjek a helyzettel, mert annyira bonyolult az egész. Legszívesebben nyílván folytatnám ezt, amit most csinálunk, hogy még előrébb jussunk, és ki tudja mi legyen. De közben tudom, hogy ha esetleg ő is érezne valamit a kapcsolatunknak úgysem lenne jövője, 30 év van közöttünk.

Segítsek kérlek, mert teljesen felemészt az egész, én tényleg szeretem őt, ő viszont olyan megfejthetetlen. Egyáltalán mit kéne kezdenem ezzel az egész helyzettel?

17/L

(A vén öreg palinal csak a tested kell és hasonló típusú válaszokat örülnék, ha mellőznénk)