Igaz szerelem, ha folyton bántjuk egymást?

Szinte soha nem romantikázunk (Nem azok az alkatok vagyunk, én kb sírva menekülnék, ha akar két percig is, de azt kéne hallgatnom hogy "Te vagy életem szerelme, annyira belédszerettem mint soha senkibe, satöbbi..)

Viszont szeretünk verekedni, és nem játékból. Nem azért mert összeveszünk, hanem mert egyszerűen jó szórakozás...

Viszont sokat szoktunk veszekedni is, kiabálni.

Kb mindig csak gonoszságokat mondok neki, és ez kölcsönös.🤔

Reggelente nem ölelkezni szoktunk, hanem egymást rugdossuk le az ágyról, és ilyenek...

De ettől függetlenül szeretem, és ő is engem.

Félre értés ne essék, nem bántalmazott nő vagyok, mert ő jobban szokott kapni tőlem, és többet, csak egyszerűen folyton azt hallani, hogy az igaz szerelem, az nem ilyen.

Viszont mi már 7 éve együtt vagyunk, és ő mindig ott volt nekem.

Soha egy pillanatra nem intett be nekem, mindig megadott mindent, amit kértem, és azt is amit nem. Többet foglalkozzott velem, mint a saját családom, még azt is neki köszönhetem, hogy az iskolát sikerült elvégeznem, csak egyszerűen már idegesít, hogy mindenki osztja az észt... Tényleg ilyen durva lenne a kapcsolatunk?