Másfél éve nem mondtam el neki, hogy szeretem, most már késő?

Már gólyatáborban tetszett meg, és azóta nem tudtam kiverni a fejemből. A naplómba is beleírtam, verset is írtam hozzá, de sosem volt alkalmam még hozzászólni sem, mert sosincs egyedül. Tudom, ez nem mentség, egyszerűen szerencsétlen vagyok, odamehetnék hozzá anélkül is, hogy egyedül lenne, de sosem merek. Ráadásul közös óráink sincsenek sokszor, ha igen, akkor ott van az egész osztály (36 ember). Talán rá kéne írnom? Vagy várjak júniusig? Akkor megyünk Erdélybe osztálykirándulásra 5 napra, akkor nagyobb az esély, hogy egyedül lesz? Vay másfél év után hagyjam a fenébe?