Miért nem tudok kilépni a "barátzónából"?

18 éves fiú vagyok. Sajnos soha nem volt barátnőm. Akik meg tetszettek lányok, megnyílnak előttem, sokszor többet is mutatnak abból a dologból, mint hogy barátok legyünk. De amikor elmondom, mit is érzek, akkor sosem írják le, hogy nem akarják, csak hogy ne rontsuk meg ezt a szép barátságot! És ez szinte fáj, mikor tetszik valaki, bele is éled magad a dologba, hogy ha sikerülne mi is történhetne. De aztán egy perc alatt..így vége. Akkor fel sem fogja az ember, csak megkönnyebül, hogy sikerült elmondani. Aztán mégsem tudja az ember kiverni a fejéből. Nem tudom elfogadni. Emlékszem 5-6 éves koromban pedig rengeteg lánnyal csókolóztam. :D De akkor nem a külsőn volt a hangsúly és nem tudom miért sikerült akkor bármi is. /tudom 5-6 évesen nem igazán van öntudata a gyereknek, de akkor sem mondhatta el mindenki, hogy ennyi évesen több lány is ennyire kedvelte/