Szerintetek lehet ezt még menteni?

Lassan egy éve van barátom de a szakítás szélén állunk. Nagyon sajnálnám őt elhagyni, kedves, aranyos, és olyan magányos lenne nélkülem. Nem érdemelné meg a magányt, azt akarom, hogy boldog legyen, hogy boldoggá tudjam tenni őt. Ha arra gondolok hogy szakítunk egyszerüen dührohamot kapok és sírok mert nem akarok beletörődni ebbe az egészbe. Egyre többször untam őt, hogy velem van, hogy irnom kell neki, de ha hazament tőlem elkapott egy érzés, hogy nem akarom elengedni. Én egyedül létre vágyó ember voltam mindig is, ő arra vágyott mindig hogy velem legyen. Én folyatban kérem hogy legyünk külön kicsit, ne találkozzunk minden nap de ő már belebolondul mert nem bírja már nélkülem, de én bírom. A szakításról hallani sem szeretnék, ezt akarom helyre hozni.