Miért mem tudok saját magamon eligazodni?

Adott egy srác, osztálytársak vagyunk gimiben. Régebben nagyon hosszú ideig próbálkozott, de én elutasítottam. 1,5 együtt volt egy lánnyal, akivel több mint egy hónapja szakított. (Amíg kapcsolatban volt mi egész jóban lettünk, és 100%ig barátként kezeltül egymást)

Azt érzem, hogy 2 síkon vannak gondolataim/ érzéseim. Az egyiket én kontrollálom, a masikat nem. (És mielőtt vki elkezdene h skizofrén vagyok, nem, egyáltalán nem. Egyszer sulis programban volt egy előadó aki a kapcsolatokról beszélt, meg hasonló dolgokban, ő beszélt vmi ilyesmiről)

Szóval én amit gondolok az az hogy nem akarok összejönni senkivel jelenleg, mert nyártól reményeim szerint másik országban leszek már, meg amúgyis lehetetlen küldetés vmi normális partnert találni.

Csak van a belső énem, aki viszont ellentmond nekem. Legalábbis én úgy érzem: "örültem" mikor megtudtam hogy szakítottak (nem is illettek össze). A belső énem tökre sunyi, mert amúgy mi viszonylag jó barátságban vagyunk, de elkezdtem örülni mikor találkozunk. Úgy volt hogy péntek este közös program lesz a baráti körben, de végül máshol volt dolga, én csak néztem ki a fejemből, és full üresnek éreztem magamat, ami nagyon felbosszantott, mert úgy éreztem hogy hianyzik, és vártam hogy jöjjön. De közben meg én ezt kontrollálni akarom, és ellentmondani, de most mégsem sikerült, hisz nem tudtam leküzdeni a rossz kedvemet.

Én nem hiszem hogy bármit is akarnék a dologból, de ez az egész úgy kezdődött, hogy véletlenül mikor még mem volt publikus a szakításuk, belehúztam, és többször kérdeztem, hogy van-e vmi problémája, de nemleges választ kaptam, viszont megint nagyon kedves volt velem. Most egyik nap végén suliban összefutottunk, és kérdezgette, hogy mit csinálok aznap.