Van egy baratom 8 honapja, es felek?

én igazából teljesen megértem, hogy hogyan érzel. ugyanezt éltem át hónapokon keresztül, mire sikerült megértetnem magammal, hogy amikor valaki törődni szeretne velem, nem feltétlenül kell ellöknöm magamtól. én is így éreztem, hogy voltak napszakok amikor csak rá gondoltam, a jövőnket terveztem, és arra, hogy vele akarok lenni, mellette akartam felébredni és reggelit csinálni neki... és volt, amikor egyáltalán nem hiányzott és feljött bennem, hogy nekem ez az egész csak teher, és nem akarom még elkötelezni magam. illetve nekem ez az önbizalomhiánnyal is összefüggésben állt, nem tudtam elfogadni, hogy tényleg akar valamit pont tőlem.

de az az igazság, hogy ezzel a félelmeddel előbb vagy utóbb szembe kell majd nézned, és ha itt van hozzá a tökéletes ember, akkor mire vársz? nekem az segített, hogy őszintén elmondtam neki ezeket, hogy nagyon szeretem, de nehezen tudok kapcsolatban lenni, és elviselni a tudatot, hogy tartozom valakihez, és azért felelősséggel tartozom. a kölcsönös bizalom, és valakit teljesen közel engedni magadhoz nehéz dolog, de mindenképpen sor kerül rá egyszer.

szerintem abból semmi baj nem történhet, ha őszinte vagy vele, és biztos találtok megoldást. ha 8 hónapja kitart melletted, biztos, hogy megérti, és jelentesz neki annyit, hogy megpróbál segíteni.

18/l