Veletek volt már yen?

Volt :D

Ő lett az első barátom. Kb 2-3 éven át tetszet (általános, felső tagozat), aztán az egyik haverja miatt kezdtem el vele beszélgetni (8.-ban). Tök jó volt minden, kb 2 hónapig csak barátok voltunk, aztán benyögte, hogy amúgy tetszek neki. Először visszautasítottam, mert úgy éreztem nem állok én készen egy kapcsolatra, végül pár nap/hét múlva már nem bírtam tovább és én is bevallottam neki, hogy tetszik. Ezután még nem lett semmi, csak kínossá vált a kapcsolatunk egy kicsit, végül a nővérem a tudtom nélkül írt neki a telómról felhozva a témát, hogy összejöjjünk (tudta, hogy oda-vissza alapon megvan a tetszés). Ennek hála szóba jött a téma, majd nem sokkal később már hivatalosan is életem első barátjának a szerepét tudhattam neki :D

Minden jó volt, boldogan eléldegéltünk, kézenfogva sétáltunk, puszi, ölelés stb., de csók nem volt, hisz 14 évesen az ember lánya be van parázva tőle rendesen.

Jött a nyári szünet, nem ugyan ott laktunk, gallyra is ment köztünk a dolog. Ugyan abba a gimibe kerültünk, csak más tagozatra, szóval a mai napig össze szoktam még vele futni. Az elején zavart, kínosnak éreztem (reakcióiból ítélve ő is), majd kb 2 hónap után megint szóba elegyedtünk. Kedves csávókánk igen hamar túllépett rajtam, mivel akkor már más tetszett neki, és nem sokkal utána összejött egy másik lánnyal (az osztytársammal!!!) és egy csomószor láttam őket együtt. Nem is lett volna olyan szar, ha még mielőtt összejöttek nem viselkedett volna úgy, mintha én még mindig bejöttem volna neki. Kedves meg figyelmes volt velem, és én épp ezért szerettem meg őt, és hát megint belesétálm a dologba, elmondtam neki, hogy talán még mindig tetszik, jött a pofáraesés és részemről a kiakadás. Gondolom ez érthető. Természetesen hangot is adtam a dolognak, hogy ez így nem volt túl fer, és sikerült egyre jobban csak felidegesítenie és sajnos elég csúnyán váltunk el egymástól, ami miatt szörnyen éreztem magamat.

Telt-múlt az idő, már elmúlt bennem minden olyan érzés, ami a vele kapcsolatos szeretethez hasonlatos, de a bűntudat bennem volt rendesen, ezért a szülinapján felköszöntöttem és bocsánatot kértem a hisztim miatt.

Azóta, ha összefutunk köszönünk egymásnak és mosolygunk, amikor szülinapunk van felköszöntjük egymást.

Már van egy új barátnője, és amúgy nagyon cukik, és már egyáltalán nincs bennem semmilyem rossz érzés, ha rá gondolok/látom őt.

Szerintem most megírtam a GYIK leghosszabb kommentjét, de te kérted, hogy meséljem el :)

15 éves voltam, amikor nagyon megtetszett egy lány, de megtudtam, hogy mégcsak 13 éves, úgyhogy inkább hagytam. Aztán 2 évvel később, amikor mentem a kishúgommal(aki mégcsak 11 éves volt akkor) a boltba, akkor ez a lány is ott volt, a húgom pedig észrevette, hogy nagyon nézem őt és hát ”összehozott” minket.

Beszélgettünk, megismerkedtünk, összejöttünk és még mindig eggyütt.

De szerintem, ha a húgom nem szól neki és nem lök oda hozzá engem, akkor nem jövünk össze.

Szóval nagyon hálás vagyok neki! :D

22/F

Eggyütt... Ez jó.

EGYÜTT, természetesen.

Bocsi! :D