Jó ötlet, vagy hagyjam inkább az egészet?

Pontosan.

Tisztelt Kérdező!

Időt kell hagyni Neki is, de Neked is... mert ha "csak" annyi volt a hibád, hogy veszekedésbe(!) fajult kapcsolatotok, nos azt nem lehet tudni, hogy ez Őt mennyiben érintette kínosan, illetve kellemetlenül. Hát úgy tűnik, hogy nagyon, ha egyszer kerül téged.

Írod: "...ez most a történet szempontjából nem lényeges..." Sajnos, az ember nem igazán tudhatja hogy egy történetben, amely a Ti történetetek... abban mely megnyilvánulásod lényeges és melyik meg nem. De most a lány szempontjából nézve.

Azt azért tudnod kell, ha igazán szeretsz valakit, akkor nem veszekszel vele... de, ha mégis, mert elveszítetted a fejed... jó azt is lehet egyszer-egyszer... de akkor utána bocsánatot kérsz őszintén és ilyenkor már csak rajta múlik. Ha megbocsát, akkor OK minden. De vigyázz! Mert ha ez rendszeresen visszatérő alkalommá, megszokássá kezd válni nálatok, az már fajulhat a kapcsolatotok halálába is. Hozzáteszem, ez arra az esetre vonatkozik, amikor jogtalanul, felindulásodban következik be a veszekedés, tehát a Te hibádból, ami az EGO műve. Másképp, ha Te csinálsz "bolhából elefántot". Így értettem. Azonban, ha felismered ilyen esetekben a "kicsattanásod", az már jó jel... mert azt jelzi, kezd tudatossá válni benned az indulat, amely mindig belülről fakad.

Tényleg, ha veszekedtél vele, tehát hibáztál (ahogyan írod), azaz nem volt jogos(!)... szoktál Tőle bocsánatot kérni, de őszintén megbánva? Ez lehet igenis fontos... Neki, nem neked. A bocsánatkérés szempontjából irreleváns, hogy kinek volt igaza... Tök mindegy.

Aki képes bocsánatot kérni, az a kapcsolatot ápolja. S aki képes megbocsátani, az szintén.

Az ERŐ legyen Veled!