Egyszer szeretem, aztán hónapokig nem. De mindig visszatér az érzés. Miért van ez? (többi lent)

Hosszú, és kissé bonyolult sztori lesz.

Van egy fiú, akivel egy a baráti körünk. Legyen a neve Peti. Kb egy éve ismertem meg. 2017 ősze körül megtetszett, pedig külsőre nem vonzott, belső szempontjából is csak egy barátnak tudtam elképzelni, nem akartam egyáltalán közeledni felé. Ráadásul ő már évek óta a legjobb barátnőmbe volt szerelmes (bár a lány egyáltalán nem bírta/bírja). Azt gondoltam, hogy csak egy fellángolás, majd elmúlik. Ennek ellenére ahogy telt az idő, csak egyre jobban szenvedtem. Ha például közel ültem hozzá, úgy éreztem, mintha pillangók lennének a gyomromban; késztetést éreztem rá, hogy megöleljem; elképzeltem, hogy megcsókol; rosszul esett ha a legjobb barátnőmmel többet foglalkozott, és hasonlók. Sokat beszélgettünk kettesben és nagyon jó érzés volt. Ilyen "tüneteket" csak a volt barátom tudott kiváltani belőlem. Vele nyáron szakítottunk, ezért azt hittem hogy Peti iránt az érzéseim nem valódiak, csak "pótlást" kerestem benne. Nem akartam hülyíteni, ezért sokáig  magamban tartottam az érzéseim. De azok csak tovább erősödtek, végül elmondtam, nem bírtam tovább. Azt mondtam neki, hogy szeretem. Azt mondta, hogy szerinte ő is érez valamit, viszont a legjobb barátnőmet nem tudja elfelejteni. Ez akkor eléggé összetört. Viszont ahogy telt az idő, egyre többet foglalkozott velem, míg végül azt mondta, engem szeret. És itt kezdődött a probléma. Ahogy Peti közeledett felém, én úgy távolodtam. Mintha fokozatosan kiszerettem volna belőle, miközben ő egyre jobban belém. Elmondtam neki, hogy meggondoltam magam. Nagyon nehéz volt. Utáltam magam emiatt, mert azt tettem vele, amit pont el akartam kerülni. Megfogadtam, hogy nem lesz többé ilyen, tanultam belőle. Viszont Peti szeretett továbbra is. Eltelt pár hónap, talán tél közepe lehetett.  Ez idő alatt megtetszett valaki, legyen a neve Ákos. Nála nem volt semmi "tünet", viszont Petihez mérve, Ákost el tudtam volna képzelni magam mellett. Vele viszont nem alakult semmi, barátként tekintett rám. Egy félreértés miatt azt hittem meg is utált, és itt kezdtem feladni a hozzá fűzött reményeket, próbáltam nem foglalkozni vele. Itt jött vissza a képbe szegény Peti. A közös barátaink miatt megint többet találkoztunk. És mondanom sem kell, ugyanaz történt, mint ősszel, úgy éreztem, szeretem, annyi különbséggel, hogy most nem mondtam neki ki, hogy szeretem. A "tünetekről" beszéltem neki (vagyis a pillangó a hasban dologról). De azt már az elején megmondtam, hogy nem akarok tőle semmit (persze ez akkor nem volt igaz). A többi utána menetrendszerűen jött: közeledett-távolodtam. Ezek után is borzasztó rosszul éreztem magam, és ismételten megfogadtam, hogy ha bele is halok a pillanatnyi érzéseimbe, akkor sem mondom el neki. Eltelt ismét pár hónap. Ez idő alatt kb semmit sem beszélgettünk Petivel, neki is megtetszett más, nekem is Ákos visszatért a mindennapjaimba. De vele ugyanúgy semmi sem alakult. Nyár elején viszont történt valami, ami miatt elkezdtem aggódni Petiért (barátként). A lánnyal, aki megtetszett neki nem alakultak jól a dolgok, teljesen padlóra került. Megint elkezdtünk beszélgetni, persze csak barátként. Viszont ő már az elején bevallotta, hogy hiába volt az a lány, engem nem bírt elfelejteni. Eltelt pár hét, és most megint itt vagyok, teljesen tanácstalanul. Úgy érzem, most lesz a harmadik hogy megtörténik ugyanaz. Én tényleg nem akarok játszadozni vele. Szeretem barátként. De valami vonz benne, ami mindig visszatér. Pedig nem tudom elképzelni, hogy együtt legyek vele. Annyira mások vagyunk. Nem akarom ezt az egészet, de nem tudom irányítani. A közös barátaink miatt a kapcsolatot nem tudom, és nem is nagyon akarom megszakítani, és részben miattuk nem is tartom jó ötletnek, hogy "megpróbáljuk" Petivel. Félek ha most megint engednék az érzéseimnek megbántanám. Ti mit tennének a helyemben? Vagy szerintetek ez mitől lehet? Velem van a baj biztos, de mi? Rengeteget gondolkozok ezen, néha úgy látom, mintha Petit a "ha nincs ló, jó a szamár is" elv szerint használnám tudtom nélkül, de ezt se mondanám biztosra, mivel a "tünetek" alapján tényleg tetszik, nem csak úgy szórakozom vele. Nem tudom mi van velem. Viszont azt tudom hogy nem akarom újra megbántani. Mit gondoltok? Normális válaszokat ha lehet.

16/l