Diákmunkán vagyok, és beleszerettem egy kollégámba. Mit tehetnék?

Kort nem igazán akarok írni, nem tudom mennyire nézi ezt az oldalt szóval biztosra szeretnék menni, hogy ne ismerjen fel. Ezért csak annyit írok, hogy még bőven a középiskolás éveimet végzem, lány vagyok. 3 hete kezdtem el a diákmunkát a szüleim munkahelyén, és van egy kollégám aki rendesen beírta magát a szívembe, bár nem tudom hogyan, minden olyan hirtelen történik...2 hete kezdtem el vele együtt dolgozni, rengeteget mesél, segít a munkában mindig amikor kell. Pár napja áttettek máshoz de reggelente vele kell lennem, és amit érzek iránta kezd elviselhetetlenné válni. Nagyon tetszik és azt hiszem vonzódom is hozzá, de nem akarom hogy ez kiderüljön, nem akarom elrontani a hangulatot, és nem akarom őt bajba sodorni semmi ilyesmivel. Arról nem is beszélve, hogy a szüleim jól ismerik. Már egy ideje bámulom amikor nem figyel, nem akarom hogy azon kapjon hogy le sem veszem róla a szemem, vagy hogy épp alaposan végigmérem. Utálom ezt, utálom, hogy bámulom de úgy érzem valahogy, hogy muszáj ránéznem. Bármit csinál, ahogy sétál, nevet, mosolyog, beszél - mind imádom de nem akarom imádni. Múltkor megsimogatta a karomat amikor elrontottam valamit, olyan érzés volt, mintha villám csapott volna belém. Ezt mind nem akarom, nem akarom ezt érezni. 3 hét múlva vége a diákmunkámnak és nem hiszem, hogy talákozunk-e utána vagy látni fogom-e még őt. Szörnyű érzés amikor csak eszembe jut, hogy nem leszek már vele, de ennek ellenére is muszáj elfelejtenem.

Ő picivel több, mint 30 éves, családja, barátnője nincs. Mit tehetnék, hogyan felejtsem el? És hogyan verjem őt ki a fejemből miután vége a munkának? Segítsetek kérlek, nem tudom mit tehetnék. :(