Randiztunk és most meg már nem beszélünk. Felejtsem el végleg? Szerintem már beleszerettem, így nagyon nehéz helyesen dönteni.17,5/L

Az unokatesóm másik suliba jár mint én,neki a haverja egy fiú,akivel áprilisban találkoztam először az unokatesóm 18.szülinapi buliján. Ott nem beszéltünk,mert nekem 9-re haza kellett menni másnapi program miatt,így ennyi volt az első találkozásunk.

2 hete volt kb.,hogy kirakott messenger sztoriba egy vicces képet,amire nevetős emojival reagáltam,aztán elkezdtünk beszélgetni,mert ő kérdezte hogy hogy vagyok,és hogy miújság. Innenstől simán ment minden. Egyre jobban elvoltunk egymással. Azt mondta hogy én is tetszettem neki már a bulin is. Sokat kedveskedett ,nagyon megkedveltem. Végül,most 4-én este elmentem a parkba, hogy találkozzunk. Megbeszéltük hogy ezt tekintsük első randinak. Sokat beszélgettünk,mondta hogy izgul,pedig nem jellemző rá, de később feloldódtunk a nagy nevetésektől,majd elmentünk egy pizzázóba enni,és aztán hazakísért,még azt is megkérdezte,hogy megfoghatja-e a kezem. Nagyon aranyos volt velem,bókolt,nevettetett, tényleg minden tökéletes volt,a randi végén ideadta a pizzás dobozt(haza vittem ami megmaradt) és nevettünk hogy hogy összeborultak a szeletek. Megölelt,és azt mondta:hiányoztál te kis hülye...

Hazament ő is.. Aztán ezt beszéltük fb-on,ő kezdte:

Amúgy jó volt? 😪 Vagy csalódtál? 😱 Én: köszönöm az estét,olyan aranyos vagy,hogy csalódtam volna... örülök és köszi mégegyszer <3

Aztán ő: Én köszönöm ❤️ Csak olyan furi érzés 😅 De jó.

Én: micsoda?

Ő: ez az egész,meg hogy végre találkoztunk

Én:igen,végre. De mit èrzel ami furcsa?

Ő: nem tudom,olyan el sem hiszem hogy létezel érzés

Én: Aaaaaaah😩 ezt miért kapom? annyira cuki

Ő: Mert mikor hallgattalak, meg mikor ettél is, meg úgy mindig olyan volt mintha tényleg 1000 éve ismernélek, és hogy a barátnőm vagy, basszus olyan volt mint egy film 😂

Én: Ez nagyon aranyos ,köszönöm hogy így gondolod...😍😢

Ő: na mi ez a pityergős cucc?

Én: elérzékenyültem picikét.Köszönöm tényleg,remélem nem okoztam én sem csalódást neked

Ő: dehogy is ❤

Én: Tudom,hogy nem vagyok egy álom de én ezt tudom nyújtani,mindent megteszek hogy jó legyek neked

Ő: Olyan hülye vagy 😂😂😂 Úgy vagy jó ahogy vagy. Imádom a személyiséged meg úgy a külsőd is, annyira csinos vagy, az meg hogy pici vagy, az imponál, meg cuki 😍 Másrészt meg én is ezen aggódom ,amit leírtál😂

Én: <3 aaaaa köszönöm

Ő: Csinálhatunk még ilyeneket 🙄 Akár csak egy séta vagy tanulni is össze ülhetünk ha gondolod. Persze ha te is szeretnéd.

Aztán mondtam hogy persze ,jó lenne,meg beszélgettünk még ilyesmiket, azt is mondta hogy : Úgy örültem mikor meg láttalak, tök jó volt😍

A lényeg ,hogy szívecskéztünk, és ő kezdte,tehát nem vehető nyomulásnak részemről. (Becenevet is adtunk egymásnak messengeren). Minden reggel azt írta hogy jó reggelt 😘,estig beszéltünk kb 3 hétig összesen. Szóval hètfőn randiztunk,aztán beszéltünk tovább,úgy volt hogy most pénteken találkozunk megint,este a parkban,de vègül pénteken 6kor ezt az üzenetet kaptam,minden előzmény nélkül:

------

Na figyu, nem most akartam elmondani, de nem szeretném húzni az agyad, korrekt leszek, gondolkoztam, sokat, és arra jutottam, hogy rohadt jó fej vagy, nahyon jó személyiséged van, stb, külső is minden, de nem szeretnék kapcsolatot 😪 És inkább most mondom el, mint mikor már nagyon egymásba habarodunk, sajnálom, nahyon jó volt ez a pár hét, de nekem ez nem megy, bocsánatot kérek ha ezzel felzaklattalak, nem történt amúgy semmi, csak erre jutottam, szerintem a mai talit hagyjuk, meg egymást egy időre, klisés, de ez nem miattad van, miattam, sajnálom.

Erre én:Hú,nem tudom mit mondjak erre 😀 természetesen tiszteletben tartom a döntésedet. Nem tudom mi történt ,hogy ezt gondolod,és sajnálom...

ő: Nem akartalak megbántani sem,sajnálom még egyszer.

Én: most ez hogy jött egyébként?bocsi,csak tényleg nem értem...

Ő: most lett bátorságom. Nagyon gáz, tudom de tényleg nem szeretnék kapcsolatot..

Én: De nem is lett volna muszáj járnunk,mert én sem tudtam még hogy mit szeretné(n)k... Csak elég lett volna így összefutni,egyelőre. De ha így szeretnéd akkor legyen így.

Ő: Nem baj, jegelni szeretném egy időre a dolgot, és nem bunkóságból írom.

Én: Rendben,megértem...

Ő: Sajnálom, szia 😶 és köszönöm 😕

Én: szia

Ennyi volt,azóta nem beszéltünk. Mikor pénteken megláttam ezt az üzenetet,úgy hogy utána pár órával mentünk volna ismét randizni, azt hittem elájulok. Tényleg azt reméltem hogy ő értékel engem és hogy ő másabb mint a többi fiú. Nem tudom mihez kezdjek most ... nagyon csalódott vagyok. Nem tudom egyszerűen,hogy ha ilyenket mondott nekem,miért döntött úgy hirtelen,hogy megszakít minden kapcsolatot ? Köszönöm szépen ha rászántad az idődet ennek elolvasására és hogy megpróbálsz segíteni nekem,nagyra értékelem.

További szép estét,üdv: egy összetört lány :/