Szerintetek ez már szerelem?

Van egy srác, akivel barátok vagyunk.

Hasonló az érdeklődési körünk, a személyiségünk, és mindketten fájdalmasan gyerekesek vagyunk.

Suliban is szokunk beszélgetni néha(szinte minden nap, csak keveset), de Messengeren rengeteget, hetente többször, általában órákig, valami nettó hülyeségről, amit, ha mások látnának valószínű kiakadnának, hogy-hogy lehetnek valakik ilyen idiótákXD. Van, hogy együtt megyünk ki a buszmegállóba, és arra is volt már példa, hogy a buszunk mindkettőnknek későn jött, így kb 1-1,5 órát ácsorogtunk, és beszélgettünk.

Nem érzem, hogy különösebben zavarban lennék, mikor vele beszélgetek, nem repkednek a pillangók a gyomromban, és nem leszek féltékeny, ha más lányokkal látom beszélgetni.

Viszont, akár élőben, akár chaten, ha elköszön, szomorú leszek, ha nem ír rám, elkezdek azon agyalni, hogy vajon mondtam/tettem-e valami rosszat, ami miatt utál engem. Ha nincs velem, hiányzik, nagyon félek attól, hogyha befejezem a gimit, akkor nem látom többé és örökre eltűnik az életemből.

Szerinte is, és mások szerint is többet mosolygok, ha vele beszélek(bár ezt nem tudom hogyan állapítják meg, mert szinte mindig mosolygok/nevetek/röhögök:D), és elvileg sokat emlegetem mostanában.