Szerelmes vagyok belé, bejövök neki, de még is. Félek, hogy?

Van egy nagyon egyszerű módja, hogy olyasvalakivel beszélj, akit félsz megszólítani. Képzeletben ne hozzá beszélj.

Biztos van jó haverod, akivel ezt meg tudod beszélni. Vagy testvéred, akárki. Mondd el neki, hogy szeretnéd gyakorolni, amit mondanál ennek a csajnak, és játsszátok el. Mondd el a havernak, amit a csajnak mondanál, és kérdezd meg, hogy hangzik. (Persze más ne nagyon hallja, mert még azt hiszik, *mások* vagytok...) Nem kell szó szerint begyakorolni, mert ha görcsös, az nem jó. Nem verset kell mondani. Nem a szavak az érdekesek, hanem a fellépés.

Ha már megy, akkor nagyon egyszerű lesz: amikor a csajt megszólítod, képzeld azt, hogy a haverod áll a helyén.

Ami azt illeti, eleve beszélj úgy vele, mint egy haverral. Elvégre azt akarod, hogy ő legyen a legközelebbi társad. Nem kezelheted úgy, mint valami elérhetetlen hercegnőt! Amúgy is csak az önző libák vágynak az ilyesmire. A normális csajok pont azért normálisak, mert nincsenek elszállva maguktól. Ugyanúgy hívd el randira, mintha egy fiút hívnál mondjuk sörözni. Ugyanazzal a hangsúllyal, természetességgel.