Ki a legnagyobb hibás ebben az esetben?

B mint a lány akibe szerelmes vagyok.

C mint egy másik lány akivel beszélgettem.

Egy hónapja szerelmet vallottam B-nek. Ő szkeptikusan állt ehhez, de egész jól kijöttunk egymással. Egészen addig, amíg el nem múlt egy hét a Januárból. Történt köztünk egy veszekedés. Majd másnap egy újabb. Távolságtartóvá, és közömbössé vált. Nem bírta elfogadni, hogy én nem szeretnék a családi gondjaimról beszélni, mert ha megteszem csak ideges leszek, aminek semmi jó eredménye nem lesz a kapcsolatunkra tekintve. Nem bízott bennem, mert nem akart újra a padlóra kerülni. Azzal piszkált hogy én nem mondok el neki semmit. Illetve azzal, hogy én C-vel beszélek. Igen ám, de C-vel csak a suliban beszélgettem, ott is csak németórákon. A téli szünet alatt egyszer beszélgettünk egy jót, és ezt megemlítettem B-nek, azóta piszkál vele.

Nos egy hete történt valami. Németórán beszélgettem C-vel. Majd folytatván azt amit elkezdtünk, Facebook-on is. Annak a hétnek az elején újabb veszekedésem volt B-vel, ugyanis félreértette az üzenetemet, amit jószándékkal írtam neki. Ez után próbálkoztam valamit indítani, de baromi közömbös lett velem. C-vel már régóta "jóban" vagyok. Sose voltunk barátok, de amikor úgy hozta a helyzet mindig jól kijöttünk. Talán ezért is fordult hozzám. Egy hónapja nem beszélt a legjobb barátnőjével, más meg nem volt neki. Elmondta hogy mi a helyzet vele, én pedig felvázoltam neki a lehetséges opciókat. Hogy mi lehet a következménye ha az adott dolgot teszi. Végül azt tanácsoltam neki, hogy próbálja megbeszélni vele a gondokat, mert ennél többet nem tud tenni a barátságáért. Megtette, és most újra barátok. Ezek után gondoltam én is megbízhatok benne, úgyhogy elmeséltem hogy frusztrál ahogyan B viselkedik velem. Megmondtam neki azt is amit ő (B) mondott róla (C-ről). Hogy vele piszkál engem. Ez így ment egészen tegnap előttig. C meghallgattatott, véleményt cseréltünk, beszéltünk dolgokról. Bíztam benne, ahogy ő is (gondolom) bennem.

Tegnap viszont... C nem tudja hogy szerelemes vagyok B-be. Csak annyit tud hogy jóba voltam vele. Mellesleg B és C rühellik egymást. Már jó ideje, de ez egy iskolai rendezvényem harapódzott el igazán, amikor egy félreértés után mindkettőnek az jött le hogy a másik nyal a tanárnak. Tegnap tesióra után két ideges lány hagyta el az öltözőt. Én előttük jöttem ki, és halottam ahogy C idegeskedik. Pár perccel később, úgy döntöttem megkérdezem B-t, hogy mégis mi történt. Viszont amint megtettem ezt, láttam a szemén hogy baromi nagyot csalódott bennem. Ha a nézésével ölni tudott volna, én halott lennék. Ez után Facebook-on is ment a cirkusz. C elismerte a hibáját, megmondta h ezek után nem fog tudni a szemembe nézni. Elismerte azt is hogy dühkezelési problémái vannak, és amikor ideges mond dolgokat. Bocsánatot kért. Én ezt elfogadtam, és valamilyen szinten meg is értettem, hisz hasonló cipőben jártam sokáig. Ugyanekkor B közelsem kezelte ilyen nyugodtan a helyzetet. Minden egyes szavával engem bántott, és csak magát próbálta igazolni. Olyanokat hadovált össze, hogy engem meg C-t egymásnak teremtett az isten. Hogy egy féreg vagyok, illetve hogy én C-nek nyugodtan visszamondhatom amit írt róla. Sőt nyugodtan rá is úszíthatom. Hogy én őt (C-t) védem. Hogy össze vissza hazudozok neki, és nem is kedvelem őt csak őt "szopatom" azzal hogy ilyeneket mondok neki. Hogy ő megint nem tévedett velem kapcsolatban. stb.

Az tény, hogy nem kellett volna pont annak elmondanom a dolgokat, akire féltékenykedett B. (Mondjuk ő még mindig állítja hogy nem féltékenykedett C-re, de amiket írt nem ezt igazolják...) Sőt, ebben az a leggázabb, hogy akárhányszor felhozta C-t, mindig mondtam neki hogy ő nekem semmit nem jelent. Nem fogom kockáztatni a kapcsolatomat egy olyan emberért, akivel alig beszélek ráadásul híresen megbízhatatlan. Végül pedig milyen ironikusan pont ő volt az aki miatt minden borult. Igaz, annyi mentségem van erre, hogy amikor a fent leírtakat mondtam neki (mármint B-nek), akkor még nem is beszélgettem C-vel.

Az is tény, hogy jogosan haragszik rám B. Ellenben amiket mond nem igazak, és nem hiszi el nekem hogy én őszinte voltam vele, amíg nem kezdett el "lesz@rni". Szerinte én mentem C-hez sírni, hogy valaki nyalogassa a sebeim, mert nem ugrál ahogy én fütyülök neki. Én elismertem felé a hibámat, és bocsánatot kértem, de megmondtam hogy tekintettel lehetne az én érzéseimre is. Ugyanis elkeseredettségembe tettem azt amit tettem, és nem azért hogy ezzel őt bántsam.

+infó:

B sok mindenkivel beszélget általánosságban, de közben nagyon zárkózott. Nem akarja senkinek megmutatni "az igazi valóját", mert nem akarja visszahallani mástól hogy ő milyen. (ez az ő nemezise - utálja ha megtudja hogy valaki kibeszélte őt, illetve ennek tudatában nem akar azoknak az embereknek a szemébe nézni aki és akiknek kibeszélték. Fáj neki ha visszahallja a dolgokat) Nehezen bízik meg bárkiben is, és még nehezebben bocsát meg egy olyannak, aki átverte egyszer. Ellenben ha annyira magányosnak és bizonytalannak érzi a helyzetét, akkor elmondja az adott dolgot ami zavarja őt annak, aki épp ott van akkor. (így tudta meg a cirkuszt egy negyedik ember is, akinek semmi köze nincs hozzá, és köztudottan nem kedvel engem + B-vel sem olyan a kapcsolatuk már mint régen.)

Amikor Facebook-on beszélgetünk nem, de amikor élőben beszélgetünk akkor baromi sokszor érzem magam szorongva mellette. Nagyon másként "működik" mint én. Nagyon nehezen tudok ráhangolódni, de amikor sikerül akkor baromi jól érzem magam. Ha úgy tetszik, akkor ilyenkor érzem magam szabadnak. Élőnek. Nélküle mintha ez életem üresebb lenne. Mintha csak egy lennék a sok közül. Úgy érzem belefásulok a mindennapokba, bárkivel legyek. De amikor vele beszélgetek, és úgy érzem hogy jóba vagyunk; minden más.

Na de akkor a kérdések is:

Csak szerintem reagálta le borzalmasan B a helyzetet?

Az hogy én ezek után sem szakítanám meg a hirtelen kialakult barátságomat C-vel, baj? (nyilván a bizalmam nehezen, vagy lehet hogy sehogy nem nyeri vissza)

Illetve az hogy én úgymond "bevédtem" C-t(azaz megértettem hogy miért jött úgy ki neki a lépés, ahogy), rossz lépés volt?

Tudom jól, hogy ezek után semmi esélyem nála rendbe hozni a dolgokat, összejönni vele meg aztán főleg... De ti mit tudtok tanácsolni, mit tehetnék? Nem csak a szerelmem "vesztettem el", hanem egy másik embert is akiben bíztam.