Helyre lehet hozni? Úgy érzem magam, mint szakításkor.

Felállás a kövi, próbálom rövidre venni:

Mindketten jó barátok vagyunk, egy idő után vonzódni kezdtünk egymáshoz.

Ő (fiú) furán viselkedett velem, mint egy férfi a nővel. Én elkezdtem viszonozni a cselekedeteit. Egy még tavasszal történt szituációban lehet túl bevállalós voltam (szájra puszit adtam), ennek következményeként átestünk egy őszinte beszélgetésen. Itt bevallotta, hogy szerelmes belém, én is ugyanígy bevallottam, hogy szeretem. Végül ő nem akart kapcsolatot, időt kért (de továbbra is viselkedjünk úgy, mint akik járnak).

Az utóbbi időben ez a módszer már nem működött, belőlem ki is bukott egy másfél hete minden.

Én hülye mindent elmondtam neki, ő meg hebegett-habogott, nem akart válaszolni egy kérdésemre se, csak ölelt, hogy ne sírjak. Viccelődött, teljes mértékben kiakart bújni a válasz adás alól, mert ezt már megbeszéltük, meg nem érti magát. Zavar, hogy nem őszinte.

Ott lett elegem, amikor arra se akart válaszolni, hogy tetszek-e neki egyáltalán (arra fogva, hogy nem jó helyen akartam ezt tudni tőle).

Mást mond és csinál. Udvarol, de ha beszélni kell róla visszalép... Nem tudom miért, és már elegem van. Elegem van, hogy nem őszinte, hogy nem küld el, vagy nem tart magánál. Nekem ilyen közti állapot nem kell, de ő ezt nem akar semmit se kezdeni.

Azóta úgy viselkedett, mintha nem történt volna semmi, de mivel én erre képtelen voltam, ezért berágott. Gyerekesen viselkedtem, mert vártam, hogy mondjon már vlmit. Azóta úgy érzem kissé mérges rám.

Szeretnék valamit tenni értünk, de most még esélyt sem akar adni a beszédre. Nagyon fáj a viselkedése. Mit tehetek?

Én csak válaszokat akartam, és befejezni ezt a "se járunk, de udvarol" állapotot.