Fiúk, ti adnátok egy második esélyt ha lenne egy ilyen lány?

Szóval röviden rólam annyit kell tudni hogy sok trauma ért már eddigi életem során, amik közül egyet-kettőt nem tudok máig sem feldolgozni.(szexuális zaklatás/ megerőszakolás témában... amit kiemelnék) Nos igen... A mai napig nem tudom azt feldolgozni amit 14 évesen velem tettek. Ebből adódóan, képtelen vagyok normális emberi kapcsolatok kialakítására, szó szerint rettegek az ellenkezőnemet képviselőitől. Ugyebár ahányszor közeledett hozzám egy fiú én attól mindig nagyon megrémültem, mert olyankor mindig beugrik az amit velem is tettek... Ugyebár én azt senkinek sem mondtam el, senki sem tudja (se szüleim se senki ) így azok a pasik sem aki próbálkoztak nálam(eddig csak 2en próbálkoztak)... Szégyellem magam amiért ilyen történt velem. A mai napig depressziós vagyok emiatt. Mindegy. Meg gyűlöltem magam.

A lényeg hogy úgy 3 hónappal ezelőtt rám írt egy srác, mondván nagyon szerelmes belém. Nyilván amiket írt nekem azok nagyon jól estek, mert SOHA nem mondtak nekem olyanokat mint Ő... Ez mind szép és jó volt, még kivételesen nekem is bejött külsőre, meg személyiségre is ahogy beszélgettünk...ezen meg is lepődtem de aztán. Eszembe jutott minden és bepánikoltam és aztán párnappal később nem írtam neki, és végül én tiltottam le őt... Úgy alapjába véve az önbizalmam a seggem alatt van , utálom magam, ronda vagyok egy senki. Nem tudtam elhinni hogy tényleg kellenék valakinek, azt meg végkép nem tudtam elhinni hogy tényleg szeret. :( Miután letiltottam bűntudatom lett és bőgtem is sokat hogy miért vagyok ennyire hülye hogy így megbántom őt és miért rettegek a múlttól ami nem fog már megtörténni, közel 6 éve hogy rettegek és emiatt mindig én vagyok az aki megbánt másokat és végül egyedül maradok magányosan, mint egy senki.

Bocsánatot akarok kérni tőle őszintén és azt akarom hogy legyen több is köztünk. Amióta haza engedtek a pszichiátriáról (öngyilkossági kísérlet miatt) teljesen átértékelődött magamban minden. Nem retteghetek életem végéig és azt akarom hogy szeressen valaki és én is végre szeretni akarok valakit. Boldog akarok lenni és nem azon gondolkodni hogy magányosan fogok meghalni boldogság nélkül...

Ti megbocsátanátok a lánynak( akit amúgy nagyon szerettek/kedveltek) ha újra felvenné veletek a kapcsolatot és elmesélné miért is csinálta azt amit és bocsánatot kérne és elmondaná hogy ő igazából is szeret titeket? Adnátok neki még egy utolsó esélyt hogy jóvá tegye?

(Vagy, semmi értelme nincsen már annak hogy ráírjak... Törődjek bele hogy egy senki vagyok és mindent elcseszek. Van ezer szép lány,Bárkit megkaphat... nem úgy mint egy ilyen ocsmány elb..szott nyomorékot mint amilyen én is vagyok...)

LÉCI, normális válaszokat adjatok! Köszönöm aki elolvasta és segít.