Van még esélyem?

Szval, ha nem érdekel egy újabb "szerelmi történet" akkor most hagyd el ezt a kérdést... Ha meg elolvasod, akkor előre is köszi. Na szóvaal. Van egy lány (mindketten egyébként 15 évesek vagyunk, én 4 hónap múlva 16) akivel áprilisban megismerkedtem közös ismerősök által,aki sajnos nem a mi városunkban el, hanem úgy 9-10 km-re innen... Ami egy óra egyébként busszal, szval nem olyan sok. Nem is egy suliba jártunk, és most se egybe járunk, bááár ha sikerül atíratkoznom a József Attilába Pestre akkor pár száz méterre fogunk csak tanulni. És az még jobb lenne..(nem ezért akarok, hanem mert Érden nagyon rosszul érzem magam a sulimban, 9.osztaly) na de a helyzet. Általános végére egész jóban lettünk, ilyen haveri viszony volt, sokat röhögtünk, stb... Majd nyáron elkezdtünk találkozgatni, először csak társaságban. Egyre jobban lettünk, majd júliusban már barátok is voltunk ilyen rövid ido alatt. Szinte mindent tudtunk egymásról, ha tehettük egymással beszéltünk, késő estig fent maradtunk és érdekelt ami vele van és őt is ami velem.. akár hajnalban feküdtünk le aludni, nem érdekelt...nyár volt, új barátság, élvezni kell. Majd augusztusban talán megváltozott valamit. Belém szeretett a lány. A barátnője is elmondta a hónap végére és a közös barátaink. Nem hittem nekik... Majd én is belészerettem..de féltem, hogy ő mégsem úgy érez, ezért mint eddig a "kapcsolatban" megvárták mindig, hogy ő kezdeményezzen. Elhívott szeptember elején kettesben találkozni. Talán ez lehetett az 5. találkozónk.. de itt direkt egyedül akart menni... Jól éreztük magunkat. Majd szokásos összebújós olelkezessel köszönt el, amit egyébként már a második alkalommal megtett...szval abszolút rájöhettemm volna mit akar. Majd telt az idő, szeptekber vége lett, vettem a bátorságom,( baràtnője írt rám,hogy most mit is érzek, a csaj mit érez, ilyen legyek vele, így gondoljam komolyan stb...) Így elhívtam.. először a szülei nem engedték el, mert sok tanulni valója volt, majd következő hétvégén ő mondta le, és konkrétan az egész "barátos cuccot".. megmondta, hogz időre van szüksége, blablabla.. majd pár hétig még erőltettem a dolgot, amivel szintén csak rontottam, hogy beszéljük meg, mi egyáltalán a baja..azt mondta, hogy szeret meg minden, de épp ezt nem akarja... Belém szeretett, de most jobb lenne ha nem lennék..ezek után elhhetitek, hogy többet az életben nem fogok kezdeményezni egyszer sem senkinél...😂😂 Egyszer akartam, akkor is minden tönkrement.. majd nagy nehezen október elején találkoztunk és akkor is csak tovább rontottam a helyzetet.. beszéltünk, és konkrétan lefagytam..nem esett jól amiket mindott..nem bírtam rájuk reagálni és nekik ebből az jött le hogy halálra unom az egészet, meg szarok is rá. Majd mondtam, hogy akkor én most megyek, egy sima integetesse elkoszont,majd még egyszer rám nézett és eltűnt.. utána mentem, de sírva fakadt és elszaladt...majd hetek után elmondta, hogy persze hogy elszaladt, nem akarta hogy sírni lassan. De persze azt akarta hogy utolérjem de én még nem futottam utána setaltam... Szval egy halatalmas idióta voltam. Majd pár hét után megint beszéltünk, akkor már komolyabban, nem csak veszekedtünk, stb.. hanem tényleg elmondtam én mit érzek... Csak utána meg írtam neki, hogy inkább ezt ma hagyjuk..ő ezt megértette. Aztán másnap meg mondta, hogy neki ez így egyből nem fog menni, nem fog a karjaimba visszarohanni ..szval ezt is elrontottam... szval annyi esélyem volt helyre hozni, de mindig csak elcsesztem. Most meg már ott tart, hogy rég elakar felejteni, nem is szeretne beszélni.. egy hete amikor rairtam, hogy akkor gondolkozott e ezen, mondta hogy igen, de ezt másnap mert most hulla...másnap meg már igazából elmondta, hogy nem érdeklem, hagyjon békén mert végre túllépett, és még megint visszarántottam.. elmondta már, hogy szeretett, csak nem értem akkor miért kellett ezt csinálnia? Két hónapja nem beszéltünk normálisan, nem voltunk együtt sehol..ez neki mire jó?

Szerintetek van még esélyem? Vagy felejtsem el?

Ha igen, mit kéne tennem?mi az aminek ilyenkor örülnétek lányok?