Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Manapság vannak még akik nem kezdik korán?
Minden második velem egykorú csaj (16/L) akit ismerek, már volt pasival és csak arról tudnak beszélni, hogy miért mentek szét, ki tetszik nekik aktuálisan és áradozni az exükkel mi mindent csináltak...
Nos, én még nem jártam senkivel, voltak jó barátaim fiúk, de amikor előfordult hogy egyik közeledni próbált, én beijedtem, vagy ha nem tetszett úgy, tehát szerelmi alapon az illető, akkorvalahogy mindig sikerült megbántanom úgy, hogy utána egy ideig nem is beszéltünk:(
Én totál kettős vagyok, tehát egyrészt úgy érzem nem ciki ez az egész, hiszen most tanulni akarok, ráérek az egyetemen mulatni, és el nem tudom képzelni hogy egyszer kitárulkozzak teljesen valakinek (kis félelem)... a másik oldal meg hogy lassan mindenkinek lesz barátja, mindenki erről beszél én meg itt vagyok egyedül, nekem senki sem mondja naponta hogy szeret... meg nem tudom, hogy mitől ciki ha valaki szűz?
Tehát zavar, mert nap mint nap mások rózsaszín szerelmi ködjétől vakulok, közben meg nem is tudom egyeltalán szükségem van-e erre? Nyilván jó ha szeret valaki. De ilyenkor már tényleg találnom kellene valakit és túllenni mindenben az elsőn?
válasza:
válasza:Én nem korán kezdtem..
18 évesen pár hónapja volt az első randim, ami kudarc volt, majd jött a második ami több ideig tartott az elsőből tanulva, de végül az is kudarc volt xD Öhm nagyjából ennyi amit a világnak feltárok, jelenleg még mindig 18 esztendős, szüz, megcsókolatlan ártatlan kis bárányfiúcska vagyok..
AMúgy meg nem értem neten miért mondja mindenki, hogy gáz ha szüz vagy, élőben nekem még senki nem mondta pedig mindig felvállaltam, sőt vanaki vállba is boxolt hogy legalább nekem van ízlésem és nem jövök össze jött mentekkel.
ÚGy gondolom egy hosszú eredményes párkapcsolat lényege a megfelelő partner választásán múlik.
18F
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Vagyok pl én itt...
A fő oka az, hogy nem igazán jöttem be úgy senkinek sem...
Legalábbis akikkel egyáltalán csak beszélgetni akartam (lányokra gondolok) még a beszélgetés nagyon elején lefulladt az egész társalgás. Ez ilyen.
Egy kicsit meg tartok is az egésztől.
Pl. hogy rossz leszek az ágyban, nem fogom tudni kielégíteni, meg fog tőle őrülni (nehéz személyiségem van, nagyon), megun, esetleg átver, és pár hónap után csak egy leszek a sok közül.
A "mindenkinek lesz barátja" baromság. Én kapásból el tudok sorolni egy csomó embert, akinek nem volt párja még, és amúgy nem rossz emberek.
Nem értem, miért csak a párkapcsolat körül forog minden mostanság? Én pl. akármennyire vágyom rá, mégsem kívánok magamnak egyenlőre ilyesmit.
Most is este 11-kor értem haza, mert dolgoztam...
Holnap otthon sem leszek, az egész hétvégén huss! elmegy!
Ott a KRESZ, az irodalom (úristen, nem tanultam! xd), matek, és a közeledő érettségi.
Persze, ha összejön valami, az megint más dolog. Akkor megoldom. De külön nem fogok sóhajtozni vmi jó dolog után, amit később majd nagyon nehéz lesz fenntartani.
17F
Köszönöm a válaszokat!
Őszíntén megmondom, én sem értem azt a dolgot, hogy ha valaki szűz az ciki. De azt is tudom, hogy a fiatalok olyanok, hogy ha egyesek nem állnak be utánuk a sorba azokat bántják, vagy otthagyják.
Engem nem bántanak, csak én érzem rosszul magam, mikor valaki szerelmi magánéletéről mesél nekem, és persze meghallgatom, mert a barátnőm és a barátok meghallgatják egymást, de ugye ha már órák óta ez a téma, akkor már azért unom.
Egyszer volt, hogy egy fiú iskola után félútig eljött velem, és nagyon jól elbeszélgettem vele, ám mikor én ezt vidáman elmeséltem az egyik barátnőmnek, érdeklődést sem mutatott. Na akkor olyan érzésem volt, mintha azt gondolná "Most komolyan meg kéne hallgatom hogy hazakísérte egy fiú, biztos csak kitalálta"
Nagyon utálom ezt az érzést.
A másik meg amikor tavaly egy fiú a szünetekben mindig odajött beszélgetni. Kedves volt és még a barátait is megismertem és velük is sokat beszélgettem. Így telt el egy hónap körülbelül, de addig végig mondták a barátnőim, hogy vigyázzak, ne bízzak meg benne és hogy remélik tudom mit akarhat. (nyilván...) ÉS a vége az lett, hogy ők titokban "lerázták nekem a fiút" tehát elküldték a francba hogy még egyszer szóba ne álljon velem. Végül aztán már nem beszéltünk. Már valahogy megbékéltem és nem haragszom emiatt, de akkor sem értem miért avatkoztak bele. Ők sem tudtak róla hogy veszélyes vagy bajkeverő lenne, csak gondolom volt idejük mások életével foglalkozni. Azóta meg nekem csak jó barátaim lettek nekik meg pasijaik.
De abban is biztos vagyok hogy ez kialakul. Sosem tudhatja senki mi történik vele másnap, nagyon durván máshogy alakulhatnak a dolgok ha hozol egy döntést. Most már annyira nem izgulok lesz ami lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!