Ki, hány évesen volt először szerelmes? Elmondtátok annak a személynek? Mit reagált rá?

13-14 évesen őrülten rajongtam egy fiúért, de soha nem mertem kezdeményezni. Sőt, amikor 9-10 éves voltam, akkor sok online fiú barátaim voltak. Valakiknél többet éreztem, mint barátság. Hál' Istennek nem mondtam el nekik az érzéseimet. Belegondolva nem is érdemelték volna meg.

15 évesen lettem úgy igazán szerelmes egy fiúba. A belsője fogott meg, mert hasonló a világunk, a nézőpontunk, sok tulajdonságunk egyforma. Ő kezdeményezte a járást (igaz idősebb tőlem, de együtt vagyunk már ajaj mióta..), azután igent mondtam. Előbb ő mondta azt, hogy szerelmes belém. Angolul. Mert nem magyar :D Azután én vallottam be később, hogy szerelmes vagyok belé. Szóval, valahogyan így állnak a dolgok.

Én 14 évesen voltam először szerelmes, de nagyon kis naív fiúcska voltam, próbáltam neki udvarolni, de tisztára barátzónásan, meg a legapróbb dolgokra, hogy milyen jól beszélgettünk, már azt hittem hogy mennyire jól megy :D

Aztán egy hónap alatt szépen lekoptetott, utalt rá, hogy nem lesz semmi köztünk.

Körülbelül két éve ismerem őt,és az utálatból egyszer csak szerelem lett nálam,mármint hiába vesz mindent poénra és jegyzi meg,hogy nézek épp ki.Ugyan azt a sportot űzzük amúgy.Épp egy barátnőmmel beszélgettem és beállt elém,én meg ugye automatikusan felnéztem,és bamm.A barna szemek elvarázsoltak,elkezdtünk beszélgetni,elég fura utalásokat tett,mint pl:

-Fogsz még a nyár folyamán családdal vagy barátokkal menni valahova?

-Veled :3

Tudom nem kéne hinnem az ilyen horoszkópos dolgokban,de elv az ikrek és a mérleg a legjobb páros.Edzésen tipikus lapos pillantások,persze a ki ,,bókok'' sem maradtak abba,és egyre csak észrevettem magamon,hogy szerelmes vagyok.Ha csak egy picit is hozzáért a karomhoz,forróság öntött el.Amikor tudtam,hogy lent lesz,a szívem eszeveszettül kalapált,és alig kaptam levegőt,amikor odaköszönt és hozzám csatlakozott.Tudni kell,hogy mindketten oda vagyunk a 80-90-es évek metál számaiért és a rockért nem utolsó sorban.Ugyan az a sport,és mindössze 2 év van köztünk.Ugyan olyan humorherold.Tudni kell róla,hogy tipikus csajozó típus,nem volt még komoly kapcsolata,kivéve ,ha a szex nem számít annak,bőrdzseki,bakancs,sima póló-farmer van rajta mindig.Nagy barna szemek,sötétbarna haj,és olyan 187 magas.A nyár egyik hetében barátokkal mentem le a Balatonra,és ekkor érkezett nekem egy videó az exemtől,akivel amúgy máig jóban vagyok.Egy lánnyal sétált kézen fogva,és rá is kérdeztek,hogy ez a barátnőd-e.A válasz igen volt.Gondolom nem kell mondanom,hogy ez elrontotta az egész hetemet.Elárultnak éreztem magam,pedig lehet nem is volt semmi,ezt gondoltam.Vagy lehet két vasat tartott a tűzre.Rászántam magam 2 hónap után,hogy visszavánszorogjak edzeni,és csak imádkozni tudtam,hogy ne legyen ott.Elhaladt mellettem,köszönt.Majd elég sokszor azt véltem hallani,hogy azt meséli a többi srácnak,hogy épp hányszor húzta meg a csajt,akit láttam is ,eléggé meglepődtem,mert azt hittem,hogy ilyen 10/10-es csajszi,de nem éppen,és ráadásnak olyan nyávogó hangja van,hogy az kikerget a világból,de rendes voltam,mivel gondoltam,ha ő így boldog,akkor ezt eszem ágában sincs megakadályozni.De azért még mindig fájt,így rákérdeztem nála,hogy akkor most ez hogy volt,hogy csak én értettem-e félre.Nem volt veszteni valóm,de mondanom se kell,hogy a cipőmet nézegettem közben.És itt volt az a pillanat,ami miatt máig nem bírom kiűzni a szívemből:

-Hidd el neked ebben semmi hibád nincsen,szép hosszú combjaid vannak,hibátlan arcod és hajad,és nem utolsó sorban kitűnő ízlésed.És nagyon melegszívű vagy,tudom mit gondoltál rólam,de veled önmagam tudtam lenni,nem kellett megjátszanom magam.De pont ezért is nem akarok neked fájdalmat és csalódást okozni,mert én túlságosan tisztellek,hogy olyan dolgokra kényszerítselek,amiket nem akarsz még (szex),szóval légyszi ne legyél szomorú,vannak nálam jobb srácok is,vagy ha pontosabban akarok fogalmazni,csak jobbak vannak nálam.Itt megpuszilta a fejemet,és ez volt az utolsó pillanat,amikor beszéltünk.Percekig meredten álltam ott,és próbáltam elnyomni a keserűséget a torkomban,de nem ment,a könnyek végigszánkóztak az arcomon,a többiek se érették mi a bajom.Szóval ez nem éppen egy boldog végű sztori,de soha nem fogom elfelejteni az biztos.

17/L

16 évesen. Egy uzenetben elmondtam a fiunak mindent miutan kicsit kavartunk (nem volt semmi tobb mint egy ket randi), de vegul nem lett belole semmi, ha talalkozunk akkor koszonunk egymasnak beszelunk egy ket szot es ennyi.

18/L

15 voltam, facebookon ismertem meg a pasit aki 3 évvel volt idősebb nàlam. Folyton beszólogatott, leszólta a képeimet, hogy nincs mellem, meg gyerekesen nézek ki aztán mivel nagyon ellenszenves volt, belementem a játékába és visszaszólogattam neki. Mondtam hogy találkozzunk, személyesen biztos nem ekkora az arcod. Aztán a talin is cukkoltuk egymást, aztán hirtelen megcsókolt. Akkor jöttem rá hogy nemhogy nem utálom, de vonzódom is hozzá, a szivem vadul vert, úgy éreztem örökké tart a pillanat. Amikor elengedett, azt mondta zavarában hogy "basszus minél többet idegesítesz, annál jobban vonzódok hozzád". Már itt tudtam hogy ez egy mindent elsöprő szerelem lesz, imádtam az olyan pasikat akikkel nem volt könnyű (akik csipkelődnek, szókimondóak, elérhetetlen a szivük..).

Ezután már inkább randizgatni kezdtünk de ugyanúgy beszólogattunk egymásnak meg bohóckodtunk és azt hiszem 3 héttel később vallottam be neki hogy őrülten beleszerettem. Annyi volt a válasz hogy "én is" mire én beszóltam neki hogy "te is szerelmes vagy magadba?" :D

Szóval igen, nagyon szerettem, és 1 évig együtt voltunk. Máig nem tudom mi is vezetett a szakításhoz, a végén már folyton se veled se nélküled kapcsolatban voltunk, én nem úgy mutattam ki a szerelmemet ahogy azt ő elvárta (pedig halálosan szerettem) ő pedig más lányokkal kavart folyton és én beleőrültem a féltékenységbe...

Most 20 vagyok, a párom egy teljesen más kaliberű férfi, nyugodt, hűséges, jófiú és teljesen oda vagyok érte! :)