Még nyáron megismerkedtem egy sráccal egy egyhetes táborban és nemtudom elfelejteni. Hogyan tudnám? (bővebben lent)

Egy nemzetközi ottalvós 1 hetes táborban ismerkedtünk meg. A táborban kb 500an voltunk és amikor megérkeztem nem igazán találtam a helyem de mivel elég nyitott vagyok leültem a Hangárba egy padra ahol néhány tök random srác ült de meg sem szólaltam szóval elkezdtem vele beszélgetni. Kiderült hogy ugyanarra a szekcióra jelentkeztünk és amég nem volt tábormegnyitó folyamatosn beszélgettünk meg minden. Tábor megnyitó után ismerkedős játékokat játszottunk és folyamatosan kereste a társaságom. Volt egy olyan feladat amikor keresni kellett egy fiút és párbaálni vele majd a szemébe nézni és közben nem elröhögni magad. Rögtön párba álltunk és először mosolyogtunk de rögtön komolyan a szemembe nézett.. Annyira aranyos volt. Mikor végetértek a progik volt egy szabad órám amit a szobatársammal töltöttem utánna kötelező progikra mentünk ahol full flegma volt, Esti programok után felkellet mennünk ahol tartottak egy kiselőadást és amikor felértem ott ült és foglalt nekem helyet de én direkt máshova ültem. Másnap megnt tökre jóba voltunk és volt néhány nagyon cukk pillantunk de kb szerda délutánra iszonyatosan flegma lett velem. Csütörtökön egész nap nem szólt hozzám de megígérte hogy "házasodunk" mert azon a napon lehetett de utolsó pillanatban lemondta. Nagyon zokogtam, de a barátnőim megvígasztaltak és végül mással házasodtam, Péntek volt talán a legjobb és legrosszabb nap is. Délelött ismét nem szólt hozzám.. Kb este felé lehetett amikor egy lepcsőn ültem a társaságommal és beszélgettünk megg nevetgéltünk, egyszer csak megjelent ő és az egyik haverja akik csatlakoztak. Odaszaladt az egyik legjobb táboori barátnőm és monda hogy van egy srác (kb 7 éves volt) és biztos belezúgok, persze csak poénból mondta. Megyek vissza és akik ottmaradtak mondták hogy A SRÁC majdnem elsírta magát meg minden. Ezután lassan kezdődött a záróbuli, és a szobatársam elment A SRÁCcal és a haverjával beszélgetni és A SRÁC elmondta neki hogy bejövök neki csak azért nem lép mert nagyon nagy a távolság (elfelejtettem írni hogy osztrák a srác). Ahogy megtudtam teljesen összezavarodtam. Záróbuli idején elmentünk megbeszélni ezt az egészet ahol be is vallotta hogy tényleg bejövök neki csak a távolság közbeszól. Én is elmondtam neki és kb csak ültünk egymás mellet egy tök sötét részen ahol senki nem volt. Nem tudtam mit mondhadtam volna, de ő sm igazán találta a szavakat szóval csak ott ültünk. Lett volna rá esélye hogy megcsókoljon vagy akármit is csináljon de nem tette. Mikor vége lett a záróbulinak elötte 3 percel felment a szobámba én pedig elkezdtem úgy bőgni mint állat. Pont jött két barátom akik tiszta idegbe lettek én pedig nemtudtam abbahagyni a sírást. Felmentem a szobámba és megpróbáltam nagyjábol rendbe szedni magam de nemjött őssze. Ezután mentem még egy szekción belüli záróbulira ful kisírt szemekkel de Ő már nem volt ott.. Mindenki odajött hozzám hogy miért sírtam de nem mondtam semmit.Másnap amikor indulás volt úgy tett mintha semmi sem történt volna este. Egy fuckin ölelést kaptam tőle elbúcsúzásképpen és elment.. Azóta sem keresett, azóta sem hallottam róla de nem tudom elfelejteni.. Mi a véleményetek róla? Ti jártatok már így?