Nem járunk, mégis bűnnek érzem ha mással vagyok, normális?

Szóval van egy fiú akit egy közösségben ismertem meg Pesten. Sajnos nagyon messze él, és csak rokonoknál volt akkor. A neten mindennap beszélünk skypen meg messengeren. Tetszünk egymásnak. De nyilván nem járunk, mert

1. nagy a távolság

2. fiatalok vagyunk (14L-én, 15F-ő)

Kicsit olyan mégis mintha ,,távkapcsolatban,, élnénk, mert ugye vonzódunk egy gyerekes módon egymáshoz, és nem tudom... néha találkozunk, adott már ajándékot, meg számoljuk a napokat stb... de tényleg nem járunk, és megbeszéltük, ha esetleg összejönne egyikünknek a későbbiekben egy kapcsolat, az okés, mert kb csak barátok vagyunk.

Én mégis úgy érzem hogy bűn, ha más tetszik, mert kicsit bejön egy srác, csak kinézetileg, de úgy érzem nem szabadna, és rosszulesne neki ha mondanám.

Emellett szörnyen érzem magam, mert amikor huzamosabb távon vagyok távol olyan lehetőségektől, hogy skypen vagy ilyesmin beszéljünk, csak chaten tudjunk, akkor elkezd idegesíteni, valahogy üzenetben teljesen más mint életben/voicechaten. Ilyenkor nem tudom mit csináljak, mert amúgy annyira szeretek vele lenni, meg tök sok mindent mutat és tanít nekem a dolgokban, de ilyenkor legszívesebben kiutálnám az ismerőseim közül... chaten ,,selypít,, olyanokat ír, hogy pl.: kösy, cicuska (nem nekem xd csak így elragozza a hétköznapi tárgyakat) tetcizik, kicit, nya, yay, fany, fickelni, pókica, doktoj ÉS IDEGBAJT KAPOK!!! meg az az emoji használat.... :3, c:, :c, -.- stb... ami nem is lenne baj, de minden mondata mögé betesz egyet!

Mit mondjak neki? Jogosan van bűntudatom? Skypen meg hívásban teljesen más, intelligens fiú, de ilyenkor idegbajt kapok, és nincs szívem megmondani!